Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Bodnár János dr.: Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről

Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről 113 lasztott higanycsepp átmérőjét mérjük mikroszkóp alatt, amiből aztán a csepp súlya könnyen kiszámítható s ilyen módon a mg ezredrészénél kisebb higanymennyiségeit is nagy pontossággal lehet meghatározni. Különösen érdekes csoportját képezik a székelyföldi ásványvizeknek azok a vizek, amelyek Bányai János a székelyföldi „Orbán Balázs Borvízkutató Intézet" igazgatójának véleménye szerint a geológiai viszonyok folytán higanyt és arzént tartalmazhatnak. Említett mikromódszereinkkel a székelyföldi vizek vizsgálata higany- és arzéntartalomra folyamatban van. Az elmondottakból következik, hogy mint követésre nagyon is érdemes analitikai irányelv ajánlható a mikrotérfogatos és abszolút fotometriás módszerek alkalmazása az ásványvízanalizisekben. A fluorról mint olyan mikroelemről szóltam, amelynek a meghatározását az ásványvízanalizis során mellőzni szokták. Megállapítható, hogy az utóbbi évtizedekben napvilágot látott magyar ásványvízanalizisekben a fluor egyáltalában nem szerepel. Arra lehet itt gondolni, hogy a vizsgált ásványvizekben a fluor nem is mint mikro-, hanem mint ultramikroelem, vagyis csak néhány y -nyi mennyiségben fordul elő. A közelmúltban hazai és külföldi ásványvizekben végzett fluormeghatározásaink azt bizonyítják (7), hogy a vizsgált vizek között számos van olyan, amelyek többezer y-nyi mennyiségben tartalmaznak fluort. A fluor meghatározása azonban nem csak kémiai szempontból tartozik az analízis teljességéhez, hanem fiziológiailag is fontos, mert jelenléte az ivókúrául szolgáló ásványvizekben 1 mg/kg mennyiségen felül 'egyáltalában nem kívánatos, sőt káros is, mert különösen amerikai tapasztalatok szerint a foltos fogzománc név alatt ismeretes fogbetegséget idézi elő. Ezek szerint okvetlenül követendő analitikai irányelvként kell szerepeljen az ásványvízanalizisekben a fluor meghatározása, ami annyival is inkább nem okoz nehézséget, mert a régi, 10 kg vízből kiinduló makroeljárás helyett kitűnő mikrotitrimetriás módszer áll rendelkezésünkre s 10-—50 cm

3 vízben is meg lebet vele a fluort határozni. Az ásványvizekben nagy számmal szereplő lütramikroelem kimutatására vagy még inkább azok mennyiségi meghatározására a szokásos ásványvízanalizisek során különösen hazai vonatkozásban nagy ritkán s rendesen csak akkor kerül sor, ha azok a mikroelemeket megközelítő mennyiségben vannak jelen. Mindez magyarázatát találja abban, hogy az ultramikroelemek kimutatása, különösen pedig azok mennyiségi meghatározása igen körülményes, különleges berendezést kíván és igen nagy mennyiségű vízből kell kiindulni. Az emissziós spektrálanalízis mint általánosan ismert és biztos eljárás szolgál az ásványvizek ultramikrofémeinek nem csak a kvalitatív kimutatására, hanem azok kvantitatív meghatározására is. Meg kell azonban itt jegyezni, hogy a kvantitatív spektrálana-