Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Bodnár János dr.: Az ásványvizek kémiai vizsgálatának irányelveiről

114 Bodnár János dr. litikai módszerek még sok kívánnivalót hagynak hátra, igen nagy vesződséget és munkát jelent egy ilyen eljárás kidolgozása. Alkalmunk van ezt most bőségesein tapasztalni, amikor ásványvizkutató laboratóriumunkban az ásványvizek igen fontos ultramikrofémének, a réznek a meghatározására akarunk spektrálanalitikai eljárást kidolgozni. Vannak ultramikroelemek, így pl. a J és As, amelyeket a finomított mikrokémiai eljárásunkkal tudunk biztosan kimutatni és meghatározni. A jódot nem is lehet spektroszkóposan kimutatni és a higanyra kidolgozott ismertetett mikrometriás eljárásunk a spektroszkóposnál érzékenyebb és pontosabb. Számos katalitikus kémiai és biokémiai reakciót ismerünk, ahol fémnyomok játszák a katalizátor szerepét és a fémek oligodinamiás hatásáról beszélünk. Idevonatkozó vizsgálataink közül, amelyek éppen az ásványvizek hatásmechanizmusa szempontjából bírnak fontossággal, csak a következőket (8) említem: Azt találtuk, hogy 28 y % vasés 140 y % manganion jól mérhetően katalizálják a H

20

2 bomlását. Az ásványvizekben igen elterjedt HC0

3-ion jelenlétében sokkal kisebb fémionmennyiség így 0.7 y % Fe és 0.35 y % Mn is hatásosnak bizonyult (tehát HC0

3 jelenlétében a mangán hatásosabb) vagyis 1 literre számítva már 0.007 mg Fe és 0.0035 mg mangán is katalizál. Meg kell itt jegyeznem, hogy a HC0

3-ion hatására bekövetkező nagy erősödése a vas- és mangánion okozta katalízisnek nem vezethető vissza a HC0

3-ion folytán bekövetkező p

H -változásra. Csak röviden megemlítem, hogy találtunk olyan ásványvizionokat is, amelyek a vas- és manganionok oligodinamiás hatását csökkentették. Mindenesetre nagy jövője van az ultramikrófémek katalitikus hatásán alapuló kimutatási és meghatározási eljárásoknak, azonban ebben a vonatkozásban különösen ha ilyen eljárás gyakorlati alkalmazásáról (ásványvizekben kell a kimutatást, illetve a meghatározást végezni) van szó, a dolognak még nagyon is a legkezdetén vagyunk. Az ultramikroelemek nagy biológiai jellentőségét az ásványvizekben olyan biokémiai kísérletek és megfigyelések bizonyítják, amelyekből azok nélkülözhetetlen voltára, gyógyító és a szervezetet stimuláló hatására lehet következtetni. Egyedül abból a tényből azonban, hogy az ásványvizekben szereplő ultramikroelemek közül számos az emberi szervezetben is megtalálható (eltekintve bizonyos esetektől, így pl. a jód, amelyből a pajzsmirigy tartalmazza a legtöbbet) még nem következik azok biológiai fontossága, mert mint a táplálékkal, vízzel stb. belekerült teher (ballaszt)anyagok is szerepelhetnek. Csak röviden említem meg, hogy az ultramikrofémeknek az ásványvizekben nem csak biológiai fontosságot lehet tulajdonítani, hanem azok jelenlétéből a vizek származására nézve is fontos következtetéseket lehet vonni. így pl. francia és portugál szerzők külö-