Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)

Schréter Zoltán dr.: A csízi sós, jódos, brómos gyógyvíz hidrogeológiai viszonyai

106 Schréter Zoltán retes, hogy a kőolaj területek sós forrásai gyakran jód és bróm tartalmúakElegendő, ha e tekintetben a romániai kőolajvidék sós forrásaira és a legutóbb megfúrt Bükkszék sós vizére utalok. A m. kir. Földtani Intézet földtani felvételei alapján tudjuk, hogy a Bükk hegység déli és északi oldalától nyugat és délnyugat felé, az itt elterülő harmadkori medencében egészen Budapest tájáig húzódik az oligocén rétegcsoport, amelyet mint olyat tartunk számon, amelyben kőolaj, földigáz, sós-, jódos-, brómos- és bikarbönátos vizek, széndioxidgáz, továbbá kénhidrogénes és széndioxidos vizek, úgynevezett csevicék előfordulása lehetséges. Több helyen ezek előfordulása ismeretes is. A Magyar Középhegység északkeleti része és a Közép Kárpátok déli nyúlványai közé eső harmadkori medencevidék oligocén kori lerakodásait tehát olyanoknak kell tekintenünk, amelyek mint a szénhidrogének anyakőzetei és raktározó kőzetei szóbajöhetnek és így ezeknek területén a kőolaj és földigázterületek említett kísérő jelenségei is várhatók. A Sajó-, Tarna-, Zagyva-, Ipoly- harmadkori medencéjében több helyütt ismerünk sós és részben jódos-brótnos víz előfordulásokat (9.) így Ipolynyitrán (fúrásban), Egerben (fúrásban), Sóshartyánban (kútban), Bükkszéken (fúrásokban), Csízen (kutakban), Nagyszécsényben (kútban), Rákospalotán (fúrásiban), Pestszenterzsébeten (fúrásban). A bükkszéki tapasztalatok szerint a középső oligocén (rupélien) rétegcsoport alsó részének és az alsó oligocén rétegcsoportnak (lattorfien) egyes likacsosabb és hasadozottabb rétegeiben fordul elő a sósvíz. Legnagyobb mennyiségben azonban a rétegcsoport alján lévő priabonai emeletbeli lithothamniumos mészkő szolgáltatja a sós, jódos, brómos vizet. Ez utóbbi határozottan nem úgynevezett sós formáció, tehát oda másodlagosan kellett jutnia és repedéseiben, hasadékaiban felhalmozódnia. A konyhasós, jódos, brómos gyógyvíz az oligocén mélyebb rétegeiben Bükkszéken részben mint eredeti anyakőzetben, részben talán mint raktározó kőzetben fordul elő. Ezekből a rétegekből azután a vetődések, hasadékok, repedések révén oldali és lefelé irányuló szivárgások útján juthatott a sósvíz a lithothamniumos mészkőbe. Mint alantabb még szó lesz róla, a csízi gyógyvizű kutak vizének hőmérséklete 10.00—10.9 C°, tehát alacsony. Ez a körülmény, tudniillik hogy a csizi gyógyvíz hőmérséklete körülbelül * megfelel az évi középhőmérsékletnek és egyszersmind a közönséges talajvízkutak hőmérsékletének, arra utal, hogy a jelenleg feltárt víz csak csekély mélységből jön. Képződését a következőképen vázolhatjuk. A mélyebb oligocén rétegekben raktározott sósvíz a vetődések, hasadékok mentén felfelé jut, de a magasabb szintekben hozzákeveredik a felülről lefelé szivárgó atmoszferilikus eredetű csapadékvíz, amely az. * Csiz évi középhömérséklete 9.3 C°.