Hidrológiai Közlöny 1941 (21. évfolyam)
Schréter Zoltán dr.: A csízi sós, jódos, brómos gyógyvíz hidrogeológiai viszonyai
96 Schr éter Zoltán A fenti dőlésmegfigyelésekböl azt következtethetjük tehát, hogy Csízfürdő környékén boltozatszerü felemelkedés, vagy antiklinális nincsen, illetőleg eddig még ilyet kimutatni nem sikerült. Lehetséges, hogy sűrűbben elhelyezett kutató aknácskák lemélyítésével kapcsolatos részletesebb földtani és szerkezettani vizsgálat alapján később ez a nézet módosulni fog. A Sajó jobbpartján észlelt dőléseket figyelembevéve, Csíz környéke inkább teknőben fekszik. Kétségtelen azonban, hogy Csíz tágabb értelemben vett környékét vetődések járják át; ezek lefutását azonban ezidőszerint még pontosan nem tudjuk kijelölni. így valószínű, hogy az ÉÉNy—DDK-i irányú fővölgyek vetődéseknek felelnek meg, pl. a Koldus völgy, Balog völgy, felső Rima és felső Sajó völgy. Más vetődések pedig ezekre kb. merőlegesen, ÉÉK—DDNy-i irányban haladhatnak. A gyógyvizet feltáró csízi kutakban ilyen irányú, kétségtelenül tektonikai eredetű hasadékok jelenlétét csakugyan meg is állapították. Ilyen hasadékból nyeri pl. a Hygiaea kút a vizét. 2. A csízi gyógyvízre vonatkozó történeti adatok. A csízi konyhasós, jódos, brómos gyógyvizet nem ismeri az emberiség ősidők óta, hanem mint sok más gyógyvizet, véletlenül fedezték tel. (3.) Felix Antal szerint (4.) 1862-ben egy csízi gazda telkén kútat ásván, a külszín alatt kezdődő sárga agyag alatt 2 öl és 1 láib (tehát 4.1 m) mélységben édesvizet talált, amely azonban néhány nap múlva eltűnt. Hogy a vizet újból felfakaszthassa, a kutat tovább mélyítette, de ekkor már sósízü vízre bukkant, amely sem ivóvíznek, sem állatok itatására nem volt alkalmas. A lakosok a kút vizét mind nagyobb számban kezdték ételek sózására hordani, úgyhogy az végül a pénzügyigazgatóság figyelmét is felkeltette, a sósvizü kutat bezáratta és használatát betiltotta. A kassai cs. és kir. pénzügyigazgatóság megkeresésére a szomolnoki kincstári bánya-, erdő- és jószágigazgatóság még a felfedezés évének decemberében Felix Antal aranyidai kohómestert bízta meg azzal, hogy helyszíni vizsgálat alapján döntse el azt, vájjon Csízen a só egyedáruság körébe tartozó sós vízről, vagy más fajta ásványvízről van-e szó. Felix közölte a víz vegyi elemzését s ebben megállapítja, hogy a csízi vízben a szilárd alkotórészek mennyisége közel 2%, amely főként konyhasó, de ezenkívül jelentékeny mennyiségű brómot és jódot is tartalmaz, minélfogva szerinte az akkori leghíresebb európai jódos gyógyvizekkel, nevezetesen a Bad halli vízzel egy sorba volt állítható. Felix vegyelemzése alapján a kút vízének felhasználását engedélyezték s a kutat hatóságilag ellenőrizték. 1865-ben Than Károly a csízi gyógyvíz jód- és brómtartalmát pontosabban megállapította s ezzel annak gyógyvíz gyanánt való felhasználását megalapozta. Vizsgálatainak eredményét azonban szakközlönyben
