Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Majzon László dr.–gróf Teleky Géza dr.: A városligeti II. számú mélyfúrás. Szent István-forrás

50 Dr. Majzon László és dr. gróf Teleki Géza 17-10-—111-80 m., melynek felső részlete igen gazdag foraminiferákban, különösen a Borelis melo (F.-M.), N

onion boueanuni (d'ORB.),. Elphidium crispum (L.), E. striatopunctatum (F.-M.), Rotalia beccarii L. fajok egyedszámát tekintve, jó megtartású otolithusok is kerültek innen elő. Az említett felső rész megegyező Földvári A. (2.) bádeni anyagával.. 111-80—134-60 m.-ben az Uvigerina pygmea D'ORB. és Cibicides dutemplei (D'ORB.) fajok a megemlíthetők s a fentebb felsorolt fajok teljesen hiányoznak. 134-60—138-10 m. Gyakori a Rotalia beccarii L. és az Elphidium crispum (L.), melyek mintha brakk üledékekre utalnának. Más fajt nem is találtunk itt. 138-10—143-81 m. ismét Uvigerina pygmeás és Cibicides dutempleis részlet 143-81—162-10 m. a legfelül említetthez teljesen hasonló faunájú (Borelis melo (F.-M.), Elphidium crispum L., E. striatopunctatum (F.-M.) és Rotalia beccarii L., valamint otolithusok) réteg, mellyel záródik is a tortonien üledéksorozata. (A mellékelt összefoglaló táblázat ismerteti a tortonien foraminifera-faunáját.) A helvéciennek (162-10—414-80 m.) csak kevés rétege zár magába gyér, kevés egyedszámú fajt, különösen áll ez a 162-10—367-30 m. közötti részletre. 367-30—383-50 m. között van a fauna zöme és 383-50—414-80 m. között csupán egy rétegben (407-90—408-80 m.) volt két faj (N

onion umbilicatulum MONTAGU és Cibicides dutemplei D'ORB.). Az alsómiocén (414-80—436-80 m.) édesvízi lerakódásában természetesen nem fordult elő foraminifera. A kattien (436-80—659-70 m.) sorozatából a helvécienhez hasonlóan gyéren került elő fauna. Itt csupán a felső 436-80—558-50 m. szakaszban volt foraminifera, de e közé is 443-80—534-00 m. közötti foraminifera steril rész iktatódik. 558-50—659-70 m. között szintén nem volt fauna található. A rupélien (659-70—1206-20 m.) rétegei tartalmazzák a városligeti mélyfúrás foraminifera faunájának legnagyobb részét. Némely rétegnek iszapolási maradéka mondhatnók, csupán e maradványok héjaiból állott. A gazdag fauna révén, mint már más fúrásoknál is megtörtént, Majzon L.-nak sikerült bizonyos foraminifera-horizontokat megállapítani. Ezek szerint a rupélien sokszor egységesnek látszó rétegei, amit rendszerint, mint „kiscelli agyagot" szokás emlegetni, foraminifera-faunájára nézve nem egyező, hanem benne nagy különbségek is mutatkoznak. A tardi, őrszentmiklósi, csomádi és különösen Bükkszék környékén, valamint Szajla és Recsk vidékén telepített kincstári mélyfúrások győzték meg Majzon L.-t (56., 57., 58.) arról, hogy a rupélien üledéksorozatában foraminifera-fauna különbségek adódnak s a 600—700 m.-es (a nagy-