Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VII. FEJEZET: Varia - Horusitzky Henrik: Lehetne-e az új városházát hévvízzel fűteni?

346 Horusitzky Henrik kristályos közetek is éreztetik hatásukat. A mélységbeli vizek nagyrésze nem is a hegység felöl, hanem az Alföld felöl jön nagy tömegekben. Az Alföld hévvíz-kincse közismert, csak a Hajdúszoboszló forrás vizére kell gondolnunk. Weszelszky szerint az Alföld fokozatos süllyedése ma is tart, s a mélybe süllyedő rétegek mintegy kiizzadják a föld belsejének magas hőfoka mellett nedvességüket és így jön létre az Alföld altalajának rendkívül bőséges forróvízkészlete. Ezek az Alföld alatti hévvizek jönnek a pesti oldalt fedő vastag agyagtakaró alatt, az itteni dolomit és mészkövek repedéseit felhasználva, a Budai hegység felé, de feltörni csak ott tudnak, ahol vagy a dunamenti hatalmas thermális hasadék nyitja meg útjukat, vagy pedig mesterségesen engedünk a hévvíznek a felszínre utat mélyfúrásokkal, mint ez a Városligetben s a Margitszigeten történt. Bármi legyen is e hévvizek eredetének helyes magyarázata, mindenesetre óriási mennyiségű hévvíztömegekkel lehet számolnunk, mert a karsztvíznek és az Alföld alatti hévvizeknek a tömegei is úgyszólván kimeríthetetlenek. Hévforrásaink geológiai múltja igen hosszú időkre tekint vissza. Tanúi ennek azok a meleg vízből lerakódott mésztufa, travertino lerakodások, melyek a mainál sokkal magasabb térszínen rakódtak le a harmadkor legvégén, majd később a pleisztocén-korszak folyamán. Ilyen mésztufalerakodás takarja a Várhegyplatót is, ahol a barlangokban talált kőszerszám-szilánkok tanúsága szerint már a kőkori ember is értékelte a jóleső meleg vizet, ezt a környéket választva lakóhelyül. Később az említett nagy vetődés, dunamenti hasadék mentén a pesti oldal a mélységbe süllyedt, a Duna is mélyebbre vágta magát a hegység lábánál, s így a hévvizet mélyebb szintben csapolta meg. A hévforrások szintje ezért a mai Dunaszint körüli magasságig szállott alá. Hévforrásaink már a régi történeti időkben is ismeretesek voltak, s a XV. századig tudunk az irodalomban adatokat találni Budapest fürdőiről és hévvizeiről. Csak az ezernyolcszázas évek vége felé kísérelték azonban meg Zsigmondy Vilmos zseniális tanácsára, hogy a budai hévvizet a pesti oldalon, a Városligetben is feltárják. Zsigmondy ugyanis rámutatott arra, hogy miután a Budai hegység dolomitja lépcsősen süllyedt lassan a pesti oldaf vastag, úgynevezett kiscelli agyagtakarója alá, s a dolomitok kisebbnagyobb repedések, üregek összefüggő hálózata járja át, kell, hogy a Városligetben és a Margitszigeten is elérjék a mélységbe süllyedi dolomitot és fel lehessen tárni hévvizet. Zsigmondy elgondolása fényesen igazolódott, s ma már a Margitszigeten és a Városligetben megismételt mélyfúrások is nagytömegű magashőfokú hévvizet tártak fel. A legutóbb elkészült városligeti mélyfúrás 1256.10 méter mélységből percenként 4470 liter 77 C-fokú hévvizet tárt a Szent István-forrással fel. A föld belsejében raktározandó, illetve folyton utána pótlódó hévvízmennyiségre jellemző, hogy a régi artézi-kút a Városligetben nem érezte