Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

Horusitzky Ferenc dr.: Rozlozsnik Pál emlékezete

Rozlozsnik Pál emlékezete 23 jóleső melegség sugárzott mindazokra, akik közelébe kerültek. ítéleteiben ritkán tévedett, de soha senkit meg nem ítélt, hanem bölcs emberismerettel és elnézéssel iparkodott mindent megérteni és kiegyenlíteni. Munkabírása óriási volt. Az adminisztráció terhei mellett mindig színvonalon és első tudott maradni, s amellett maga is nagyokat alkotott. A harmonikus lelkek pompás ökonómiájával jut ideje az irodalomnak és a művészetnek is. Különösen operakedvelése vet érdekes világot e szép és tartalmas lélek színességére. Egyéniségét sokan nem ismerték helyesen. Merevnek és ridegnek hitték. Mi azonban, akiknek alkalmunk volt, különösen többszöri, több hónapos terepmunka közben hosszabb ideig oldalán dolgozni, mi ismertük meg igazán e merevnek látszó külső mellett, igazán baráti és mindig szolgálatkész szívét, s aranyos, egyéni kedélyét. Mondhatnám a szeretet volt alaptörvénye. Szerette a fiatalságot, szerette és felnevelte unokaöccsét, szeretve őrzött emlékű néhai Rakusz Gyulát, majd gyermekeinek édesapja lett, s özv. Rakuszné szül. Heutschy Zelmát élettársává tette. Gyermeki szeretettel csüngött haláláig 86 éves édesanyján, akinek úgy rendelte a mostoha sors, hogy eltemesse fiát. Életeleme volt a család, ha magányos léleknek látszott is, mert gazdag szívének életszükséglete volt, hogy szeretetet oszthasson. Nagyon hézagos volna e röviden felvázolt, amúgy is hézagos kép, ha nem emlékeznénk meg futólag Rozlozsnik Pál harctéri pályájáról is, ahonnan kitüntetésekkel gazdagon, mint tüzérszázados jött haza. A fegyverek mezején is példát adott a hazafias kötelességtudásból, ő, a kötelességtudás mintaképe. Kedves Pali Bátyánk! Leszaladt csillagod a magyar tudományos élet égboltjáról. Tiszta fénnyel ragyogott és pályáján fényt és melegei árasztott. Fényt szórt tudományos problémák és új felismerések seregére, melyet e fénynél ismert meg a magyar tudomány, és meleget adott, melynél baráti szívek melegedtek. Földi létünk korlátai elől elrejtőzött egünkről tovaívelő pályád, de itt maradt köztünk örökértékü munkád, és szeretve őrzött emléked. Munkásságodat az anyaegyesületben fogja avatottabb szónok méltatni, mi itt nem kívánunk mást, csak a Hidrológiai Szakosztály nevében is elhelyezni arcképed mellé a szerető és el nem múló emlékezésnek néhány szál el nem hervadó piros virágát.