Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

A városok csatornázása 303 szennyvíztechnikusai nem elégedhettek meg azzal, hogy a csatornázás és szennyvízkérdést csak a városok és lakótelepek területére korlátoz­zák, hanem az általános elszennyeződés megakadályozása végett a vá­rosokból elfolyó szennyesvizek teljes ártalmatlanná tételére kellett töre­kedniük. A mai szennyvíztechnikus érdeme az is, hogy felismerte a szennyvízben rejlő értékek kihasználásának gazdasági jelentőségét, s kutató munkával igyekszik ezeknek az értékeknek hasznosításával a kö­zületre háramló csatornázási kiadások improduktív terhét a lehetőség­hez képest csökkenteni. Ma a csatornázási szakkérdésekben a vezetőszerepet világviszony­latban is kétségtelenül Németország játssza. A legújabb időkben Németországot a szennyvíztechnikában a ve­zetőszerep átvételére elsősorban helyzeti adottsága, másodsorban gaz­daságpolitikai törekvései késztették. A sűrűn lakott ipari központokban még pár évtizeddel ezelőtt is oly súlyos vérhas- és tífuszjárványok lép­tek fel, hogy a szennyvíz és ipari vizek elvezetésének és helyes kezelé­sének minél tökéletesebb megoldását általános népegészségügyi érdekek sürgették. Másrészről napjainkban az önellátás problémája következté­ben Németország a szennyvízben rejlő értékeknek energiatermelési és mezőgazdasági célokra való kihasználását fokozott mértékben gondozza. E tekintetben oly messzire mentek, hogy 1935-ben törvényt is alkottak, mely szerint a jövőben új szennyvíztelepek csak akkor létesíthetők, ha egyidejűleg a szennyvíz értékei kihasználásáról is gondoskodás történik. A székesfőváros, amikor az 1936. évben a csatornaiszapelgázosító berendezését elhatározta, tanújelét adta, hogy a szennyvíz kihasználá­sára irányuló korszerű törekvések jelentőségének teljes tudatában van, mintahogy a XIX. században London, Berlin és Hamburg után az első városok között volt, amelyek a modern elveken felépülő rendszeres csa­tornázást megvalósították. A székesfőváros csatornázásának és intézményeinek szerepe nem­csak az általános műszaki városigazgatási érdekek szempontjából jelen­tős, hanem azon nagy értékek tekintetében is, amelyet a fővárosnak eb­ben a közműben fekvő ingó és ingatlan vagyona képvisel. Ha a csatorna­hálózat 56 millió pengő becsértékéhez az intézmények kereken 20 millió pengő leltári felértékelését hozzászámítjuk, a főváros csatornázásában fekvő összes vagyon 76 millió pengőre tehető. A nagyközönség a városi élettel szoros kapcsolatban álló intézmé­nyek közül általában csak a könnyen szembetűnő alkotásokat, közmű­veket ismeri. A csatornázás a közösség általános jólétéért szinte rejtve, nem a nagy nyilvánosság előtt működik. Figyelemmel azonban a csa­tornamű elsőrendű közegészségügyi fontosságára, annak fejlesztése a közületek részéről minden pénzügyi áldozatot megérdemel.

Next

/
Thumbnails
Contents