Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Zaitz László: A városok csatornázása

302 Zaitz László Lakosok száma Csatornahálózat hossza Egy lakosra esó csatorna hossza m Milano ... 1,001.000 600 0.75 Köln 740.500 680 092 München 736.000 469 0.64 Bruxelles 205.844 128 0.61 Zürich 250.000 371 1.32 Koppenhága 735000 434 0.59 Amsterdam 750.000 680 0.91 Madrid 810.000 455 0.55 Budapest ... 1,115.900 834 0-75 A táblázatból látható, hogy fővárosunk csatornázási szempontból ha nem is érte még el Zürich, Berlin, Köln, Amsterdam színvonalát, azonban távolról sem mondható elmaradottnak. Mindenesetre egy-egy lakosra eső 0.75 in csatornahosszúság értékelésénél figyelembe kell venni a főváros egészségtelen külterjes fejlődését s azt a körülményt, hogy a csekély népsűrűségű külső városrészek még jórészt csatornázatlanok. Ha tehát az egy lakosra eső csatornahoszszúság külföldi viszonylatban nem is látszik kedvezőtlennek, a csatornahálózat további fejlesztése közegészségügyi szempontból mindenképen indokolt. Amíg az 1913. évben a csatornahálózat hosszúsága mindössze 551.000 m volt, addig ez a szám az 1939. év végéig kereken 834.000 m-re emelkedett. A csatornázás technikája főleg a háborút követő években nagyot fejlődött s ez a fejlődés napjainkban is állandóan tart. Amint azt előadtam, még a XIX. század elején is, a csatornázási követelményeket általában kielégítettnek vették azzal, hogy a szennyes vizeket a lakásból eltávolították s pöcegödörbe gyűjtötték, amely gyűjtőhely azonban még magán a telken, tehát lakott területen feküdt. A későbbiek során a városok már rendszeres csatornahálózatot építenek s a házakból a szennyesvizeket a városon kívül gyűjtik össze vagy folyókba vezetik be. A XX. században már ez a megoldási mód sem bizonyult kielégítőnek. A városok nagyarányú fejlődése során ugyanis a fokozott tisztasági igények következtében a vízfogyasztás s ezzel együtt a szennyvízmennyiség is annyira megnövekedett, hogy a városok csatornázása többé nem szorítkozhatott csupán arra a feladatra, hogy a szennyvizeket a városok falai közül a csatornák útján egyszerűen kivezessék. A nagy szennyvíztömegek ugyanis egy-egy nagyváros közelében kellő továbbkezelés híjján a folyóvizek és talaj megfertőzésére s ezáltal súlyos közegészségügyi ártalmakra vezettek. Az iparosodás fejlődésével a nagytömegben elfolyó gyári szennyes vizek a bajokat még fokozták. Ebben a vonatkozásban a XX. század