Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Morvay Endre dr.: Az 1940. és 1941. évi árvizek

Az 1940. és 1941. évi árvizek 285 Ugyancsak az idén nagy gondot okozott az összekötő vasúti híd budai oldalán a hídhoz csatlakozó vasúti töltés (7) alsó részének rogyása. Fontos volt ennek a veszélynek az elhárítása a vasúti forgalom fenntartása érdekében, de veszélyben volt a főváros áramellátásának jelentékeny része, mert a töltésben van az Elektromos Műveknek 7 magasfeszültségű kábelvezetéke. A rogyást a víz kimosása okozta. Miért és hogyan? Az összekötő vasúti hídtól délre van a Lágymányosi téli kikötő (13). Ide szabadon hatolhat be a Duna s ezért a téli kikötő vizének a magassága azonos volt a Duna vizének magasságával, vagyis a vasúti töltésnek déli oldalát a Duna vízállásának magasságáig elöntötte az árvíz s azt a magasságnak megfelelően nyomta. A hídtól északra fekvő Lágymányosi tavat (14) a Dunától zsilip zárja el, nehogy a megáradt Duna vize a lágymányosi lakott területeket veszélyeztesse. A Lágymányosi tóban, tehát a vasúti töltés északi oldalán a víz szintje 2.5—3.0 méterrel alacsonyabb volt. mint a töltés déli oldalán. Ez a vízszintkülönbség a déli oldalról oly nyomást adott, hogy a víz a töltést kimosta, s az megrogyott. A veszedelem elhárítása érdekében a Lágymányosi tónak dunai zsilipjeit meg kellett nyitni, hogy a vasúti töltés két oldalán a víz nyomásában meglevő különbség minél kisebb legyen. A tóba annyi dunavizet bocsátottak, amennyi a lágymányosi beépített területek veszélyeztetése nélkül megengedhető volt. A Rákospatak árvizei mindkét évben nagy elöntéseket, nagy károkat okoztak. Az előző évben a X. és XIV. kerület mélyebben fekvő részeit elárasztotta, a Bonyhádi-úton az úttest jelentékeny része beszakadt, már az útmenti házak is veszélyben voltak. A katonaság és a tűzoltóság segítségével végrehajtott védőmunkálatokkal parterősítésekkel,, nyúlgátak építésével a .nagyobb veszélyt és anyagi károkat el lehetett hárítani. A folyó évben azonban a Rákospatakon másodpercenként 12 m

3 víz zúdult le, az eddig ismert legnagyobb vízmennyiségnek majdnem kétszerese. Az elöntések még nagyabbak voltak, mint az elmúlt évben. De a már begyakorolt védekezési módokkal, nyúlgátak építésével, árapasztással és szivattyúzással a nagy veszélyt csökkentették, megszűnését pedig meggyorsították. Az elmúlt évben az ördögárok is kiöntött. A kiöntést jég, illetve hótorlasz okozta, amelyet sikerült elég gyorsan keresztülvágni, s a felduzzadt vizet a mederbe visszaterelni. Az árvizek előtt minden alkalommal minden intézkedés megtörtént, amelyeknek szükségessége az árvizek számításba vehető mértékei szerint előrelátható volt, de az árvizek alatt is a helyzeteknek megfelelően, a szerzett tapasztalatok és eredmények alapján ugyancsak megtettek mindent a veszély és a károk elhárítása és csökkentése érdekében. Az elmúlt