Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Lászlóffy Woldemár dr.: A Duna Budapestnél

A Duna Budapestnél 269 Soha sincs kizárva, hogy két egészen rendkívüli esztendő közvetlenül követi egymást, amire a legjobb példát az 1940. és 1941. évi dunai árvizek adták. Alig mutattuk ki, hogy az 1940-i árvizet a 100 évben egyszer előforduló időjárási viszonyok okozták, ránk köszöntött az 1941-i néhány centiméterrel magasabb víz! A vízállások változása a folyók életének egyik legegyszerűbben megfigyelhető életjelensége. De a tudományos kutatás nem elégedhetik meg a vízsziningadozás nyilvántartásával és a benne megnyilatkozó törvényszerűségek kiderítésével, hanem tovább megy és azt kérdi: mennyi víz folyik le különböző vízállásoknál a mederben? Az első vízmennyiségméréseket az Országos Építő Főigazgatóság végeztette 1838 októberében: + 160 cm-es vízállásnál 1522 m

z/mp-nek találták a Duna hozamát Budapestnél. Ez a mérés kétszeresen nevezetes. Egyrészt első alkalmazása volt a Woltman-szárnynak olyan hatalmas folyamon, mint a Duna, másrészt alkalmat adott Vásárhelyi Pálnak a sebességeloszlás törvényszerűségének megállapítására, amelynek segítségével a különböző budapesti vízállásnál lefolyó vízmennyiségeket is meghatározta.

4 Nevezetes Horváth Ignác műegyetemi tanárnak az emlékezetes 1876. évi árviz alkalmával végzett budapesti mérése is: 730 cm-es vízállásnál 9113 m*/mp volt a lefolyó vízmennyiség.

5 Ma már nagyszámú mérés áll rendelkezésünkre, amelyekből a buda4 A sebesség fokozatáról folyóvizeknél, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztmetszés s abban talált sebességek által, továbbá a Duna vízemésztéséröl különböző vízállásoknál. Vásárhelyi Páltól. A Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1845. Vásárhelyi előtt Eytelwein (1815) még lineárisnak mondja a sebességnek a mélységgel való változását és csak Humphreys és Abbot-nak 16 évvel Vásárhelyi tanulmánya után közzétett vizsgálódásai (Report upon the physics and hydraulics of the Mississippi river. Philadelphia, Lippincott et Co., 1861.) után vált általánosan elfogadottá a parabola-szerinti sebességeloszlás törvénye. Vásárhelyi tehát évekkel megelőzte korát és ha tanulmánya történetesen nem magyarul jelenik meg, ma a hidraulika úttörői között emlegetnék a nevét! 5 Ez az adat szerényen húzódik meg a többi között a Vízrajzi Intézet nyilvántartásában, holott a mérés a maga idején éppen olyan nagyszabású teljesítmény volt, mint Vásárhelyié 38 évvel azelőtt. Az 1867. évi rajnai vízmérésekből nemzetközi eseményt csináltak, az 1897. és 1899. évi dunai árvíz alkalmával Bécsnél végzett méréseket pedig ma is nevezetességként emlegeti a szakirodalom, de Vásárhelyi és Horváth nevét határainkon túl nem ismerik. Révy Gyula hazánkfiát viszont, aki Délamerika nagy folyóin végzett mérései és vízrajzi tanulmányai révén szerzett tekintélyt, (Révy J. J.: Hydraulics of great rivers. The Parana, the Urugay and the La Plata estuary. London, 1874.) Kolupaila litván professzor legújabban megjelent „Hidrometrija" c. kézikönyve is megemlíti, — de sajnos, nem magyarként!