Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

VI. FEJEZET: Az esővíz - Lászlóffy Woldemár dr.: A Duna Budapestnél

A Duna Budapestnél. Irta: dr. Lászlóffy Woldemár* kir. műszaki tanácsos. (9 ábrával.) Itt élünk a hatalmas folyam partján. Gyakran elnézzük zölden fodrozó felszínét, s ködös tavaszi reggeleken a rajta táncoló sápadt napsugarakat. Nyáron lehűlünk habjaiban, vagy csónakon szeljük vizét, hogy munkánk után felüdüljünk. Hűséges szolgaként hordozza hátán hajóinkat, amelyek termékeny völgyének gyümölcsét őszröl-őszre külföldre viszik és cserébe távoli vidékek kincseit hozzák. S télen aggódva lessük, ha jégpáncélba szorítva haragos-fenyegetően megárad. Öreg barát és régi ellenség. Ha megnézzük a térképet, csak keveset tudunk meg róla: szélességét, völgyének alakulását, hosszát, tápláló ereit. Aránylag egyszerűen tájékozódhatunk mélységi viszonyai, felszínének esése és vizének sebessége felől is. Azonban mindez kevés. Hiszen már felületes szemlélettel is megállapíthatjuk, hogy vízszinének magassága, és vele együtt mélysége és szélessége napról-napra változik. Tapasztalásból tudjuk, hogy vizének hőmérséklete sem állandó. Feltűnik, hogy vize egyszer piszkos-sárga, máskor csillogó sötétzöld. Évről-évre jégtáblák lepik el felszínét, amelyek fokozatosan szilárd takaróvá állanak össze, s ez alól csak a tavaszi enyhülés alkalmával szabadulhat fel a folyam. Napról-napra, óráról-órára változik itt minden: a Duna hatalmas szervezet, él. Öreg barát és régi ellenség. Barátsága csak akkor lehet igazán gyümölcsöző, ha ismerjük értékeit, és támadásait csak akkor védhetjük ki, ha kifürkésszük titkait. Vizsgáljuk meg tehát Dunánk életjelenségeit. * Előadta a Magy. Földt. Társ. Hidrológiai Szakosztályának 1940. nov. 27-i szakülésén. A közölt statisztikai adatok összeállításában való segédkezésért Sabathiel Gyula urat illeti köszönet. 17*