Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

A mecseki karsztvíz 147 tehát a mészkő és a homokkő érintkezési felületén, fizikailag is indokolt erőteljesebb vízjáratok, üregek és a felszínen dolinaláncolatok helyezkednek el. A magasabb szinten kilépő vízjáratok ürege eliszapolódott. Ezt láthatjuk a Mecsek-Egyesület által az iszap kihordásával részben megnyitott mélyvölgyi-barlangnál is. Viszont újabb járatok keletkeztek a mélyebb szint felé. A hegység északi forrásainak vízbősége is természetszerűleg igen változó. Az abaligeti és az orfüi források egyenkint napi 100—500 in

3 vizet szolgáltatnak, a mélyvölgyi és melegmányi források együttvéve az év legnagyobb részében meghaladják a 1000 m

3-t. Ezen számítás becslésen alapszik. A mészkő vizének tekintélyes része nyilvánvalóan nem lát napvilágot. A karsztosodó mészkő kiterjedését a hegység északi oldalán kereken 20 km

2-re becsülhetjük. Ezen felület igen tekintélyes mennyiségű vizet gyűjt össze, mégha a szomszédos kőzetekből elnyelt vízmennyiséget nem is vesszük figyelembe. A karsztvíz nagy része a mélységben tűnik el. Az útját nehéz követnünk. Az előzőkben láttuk, hogy az egész karsztos kőzetösszlet a neogén fedőhegység alá hajlik. A mészkő egyre mélyebbre süllyedt, a fedőrétegek egyre vastagabbak felette észak felé. A Salgótarjáni Kőszénbénya Rt. kutatófúrása Mánfa község határában 293 m (C. 1. Sikonda) mélyen érte el és 419 m-en belőle 1500—2000 l/p 39 C°-os szénsavas víz ömlött. A baranyaszéki fúrásban (B., C. 1,) 410 m mélyen 300 l/p 41 C°-os vizet kaptak. A mészkőben a fúró kisebb-nagyobb karsztos üregeken zuhant keresztül. Érdekes, hogy a Keleti Mecsek északkeleti sarkán egyedül álló és feltorlaszolt középső triász mészkő szomszédságában mélyített fúrás 282 m mélyen szintén elérte a karsztos kőzetet és 28 C°-os vizet tárt fel. (Vitális Sándor: A Máza-Szászvári villamostelep vízellátása.) A középső triász mészkő szerkezeti és hidrológiai tulajdonságainál fogva úgy látszik a hegység északi oldalán hévvizeket szolgáltathat. A vizek áramlása tehát a mélyben a mészkő rétegösszletét követi. A hegység felől áramlik a víz a völgyek talapzatán kanyargó patakokban, az alluviális törmelékben, az elsüllyedt völgy mélyebb szintjét kitöltő mediterraneus homok- és homokkő-rétegekben. Útja van a víznek az elsüllyedt mészkőben és a völgyek közti karsztos vízválasztókban is. Jó példa erre a rákosi (B. 2.) időnkint ömlő ú. n. Sárkányforrás, mely az Orfű-hegy (A. 2. 318 m) északkeleti oldalán a völgy talapzata felett kereken 20 m magasságban van. E forrást jelenleg vizsgálom és érdekességéről más alkalommal fogok beszámolni. Értekezésem végére érve, meg kell vallanom, hogy munkálataimnak csak a kisebb részét nyújthattam, mert a mecseki karszt sok olyan probléto*