Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

146 Dr. Szabó Pál Zoltán lehet következtetni, mert az abaligeti és orfííi forrásoknál az alluviális feltöltődés eddig a szintig ér és a felszínre kényszeríti a karsztvíz beléje nem szivárgó részét. Jól megfigyelhető ez az abaligeti barlangtól keletre eső Cigány-forrásnál (A. 2., F.) és az orfűi Vízfőnél (B. 2.). Mindkét esetben szerkezetileg indokolt helyen a víz a mélyből kényszerül a felszínre jutni, hogy elérje a 200 m körüli alluviális felszint. Az abaligeti barlang vize nem ilyen természetű. A fél-km hosszúságban járható barlang vizének nagy részét a Viganvári-völgy (A. 2.) patakjából vonja el. E völgy 270 m körüli fenékszintjén elszivárgó víz nagyobb esést kap a barlang felé és rövidebb úton éri el a 200 m körüli völgyfenék bázisát. Mindezekből tehát csak az következik, hogy a mészkő vizeit az alluviummal betemetett völgytalpazat (fekete) részben a felszínre kényszeríti. Természetszerűleg a nagyobb csapadék és a hóolvadás idején a különben száraz völgyekben is fakadnak időleges források. A szárazság idején pedig az alluviális talapzatra ömlő források vize is megkevesbbedik. 210 m-nél magasabban eredő és az egész évben ömlő forrás csak ott van, ahol a forrás a permi és a werfeni rétegekben ered. Ilyen a Szuadó-völgy forrása (B. 2., F. 10.) és patakja, mely azonban nagyobb szárazság idején a mészkő felszínén elszikkad. Kisebb erek szivárognak ott is, hol a neogén fedőrétegek már tetemes vastagságúak és így számottevő vízmennyiséget tárolnak. Ez különösen Vágot-puszta (B. 1.) környékére és a Mánfaivölgy (C. 1.) délre eső mellékvölgyeire vonatkozik. Más a helyzet a Mélyvölgyben (C. 2., 1.) és az ehhez tartozó Melegmányban (C. 2.). E völgyekben 300 m körül erednek a legmagasabb források. E szinten húzódik ugyanis keresztül a mészkőbe szerkezetileg becsiptetett rhäti homokkő és wengeni pala (B., C. 2., R., M.) három km hosszú sávja. Az idegen kőzettag mellett a források egész sora fekszik. Büdösvíz (B. 2., F. 7.), Biidöskút (B. 2., F. 6.), a vízzel átitatott Tisztavízi-rét a Zsidóvölgyben, a Darázskút (C. 2., F. 5.) és legkeletebbre a Mélyvölgy (C. 2., F. 1—3.), a Melegmány (C. 2., F. 8.) forráscsoportja. A laza rhäti homokkő a mészkő vizét nem gátolja el, hanem csak takarékoskodik vele. Az említett források a Mélyvölgy és a Melegmány forrásait kivéve, mind igen csekély vizet adnak, de a száraz évszakot kevésbbé érzik meg, mint a szomszédos karsztforrások. Gátló szerepe a becsiptetett rétegösszletnek azért sem lehet, mert a vízelzáró wengeni pala csak az északi oldalon és csak foszlányosan elnyomva kíséri. A Mélyvölgy vízbősége a Tettye-forrásához hasonlítható. Szerkezetileg igen zavart és összetört rétegekből táplálkozik. A csapadékos időszakot szintén nagy vízbőség jellemzi, mely aztán lényegesen megcsappan a szárazságban. A rhäti homokkő említett becsíptetett szakaszának legmélyebben fekvő pontja a Mélyvölgyben van. Érthető, hogy a mélyvögyi forrásokat táplálja legbőségesebben. E homokkő hegyfelőli déli szegélyén ugyanis,