Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

A mecseki karsztvíz 145 kedését. Az első fontos körülmény, hogy a karsztos mészkőösszlet déli részén a Tubes 612 m magasságú mészkőből épült hegyoromzata emelkedik. A mészkőterületet dél felé homokkövek, palák és inárgák határolják el. A mészkőterület nyugati szárnyán a permi és werfeni homokkövek, palák és márgák a mészkő alá húzódnak, a keleti szárnyán viszont a wengeni pala a mészkő vizetzáró fedőrétegét alkotja. E palán nyugszik a rhäti és a liászösszlet. Figyelembe kell még vennünk, hogy a rhäti homokkő és a hozzásimuló foszlányos wengeni pala a Mélyvölgyben és innen 3 km hosszúságban nyugat felé a mészkő összetorlódott rétegei közé becsiptetve is jelen van. A mészkővel szomszédos rétegek tehát vizet át nem eresztő palákból, nehezen áteresztő niárgás, homokos rétegekből és vizet tároló homokkövekből állanak. A karsztos kőzet a vizet kevésbbé tárolja, gyorsan átereszti, lehetőleg a legmélyebb bázis felé irányítja. A rétegek vázolt elhelyezkedését figyelve megállapíthatjuk, hogy a magasan fekvő permi homokkő túlnyomóan északi, északkeleti dőlésű rétegei a vizet elnyelik és lassan szivárogtatják az alacsonyabb werfeni palarétegösszlet felé. A werfeni rétegek bővizűeknek mondhatók. A vízzel takarékoskodnak és így a száraz évszak idején is tartalmaznak vizet. A werfeni rétegekkel határos középső triász mészkő kitűnően rétegzett, erős szerkezeti mozgások következtében összetöredezett, karsztos üregekkel és barlangjáratokkal átszőtt összlete tehát inkább kap a szomszédságától, semhogy az elvonna tőle vizet. A vízzel való telítettség szintje magasabb a határos werfeni rétegekben, mint a mészkőben. A nyugati szárnyon ez szemmel látható. A homokkő és a pala rétegein futó patak vize a mészkőhöz érve elszikkad, vagy dolinák, víznyelők mélyén tűnik el. Az abaligeti (A. 2.) és orfüi (A., B. 2.) karsztforrások vizének nyári bőségét jórészt e szomszédos tároló rétegek biztosítják. A triász mészkőösszlet keleti szárnyán a wengeni pala hatásosabban szigeteli a vizet (C. 2., 3.). A triász mészkő részben dél és kelet felé e pala alá nyúlik, részben észak felé lejt szerkezetileg zavart településben. A délre, a pala alá fekvő mészkőben a víz áramlása lassú, a mészkő egyes járatai vízzel telítettek lehetnek, mert a kantavári (C. 2., F. 8.) és a kozári (C. 2., F. 9.) rétegforrásokban a pala szegélyén a víz túlcsordul és a felszínen folyik .a déli bázis felé. Más járatok valószínűleg a közeli •északi lejtőség felé szállítják a vizet. Igen tanulságos az a tény, hogy a hegység északi oldalán az abaligeti karsztos barlangi víz 210 m-en (A. 2.) lép napfényre, kereken 500 m hosszú barlangi út nyomán, az orfüi karsztos források (B. 2. Vízfő) szintén 200 m körül, végül a mélyvölgyi Gyula-forrás (C. 1.) szintén 210 m-en tör elő. Abból azonban egységes karsztvízszintre nem 10