Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Szabó Pál Zoltán dr.: A mecseki karsztvíz

144 Dr. Szabó Pál Zoltán követnek. A fővölgyek nagyjában szerkezeti tengely mentén haladnak és kifejlődésük a neogén fedőhegység területére esik. Mint már említettem, a Tettye és a Tubes közti szakaszon nincsenek dolinák, víznyelők, sem egyéb karsztos berogyások. Ennek a meredek lejtő az oka, melyen a víz gyorsan lefut, nem állapodik meg valahol, hogy lassú oldással eredményesebben érje el célját: az erózió bázisát. Ellenben a Tubestől észak felé elterülő karsztos vidéken, Hetvehelytől (A. 2.) a Vöröshegyen (B. 2.), Tubesen (C. 2.) át az Árpádtetőre (C. 2.) húzott vonaltól északra, a dolinák mindenütt feltalálhatók. Az egyes dolinamezők és dolinaláncolatok szerepére, méretére és alaktanára vonatkozó megfigyeléseim feldolgozás alatt vannak. A karsztvíz viselkedésére vonatkozólag azonban a hegy történetének és felépítésének egyes mozzanatai rendkívül fontosak. A Mecsek-hegység formáinak ismerete c. munkámban (24/a sz. irod.) kifejtettem, hogy a Mecsek praemediterraneus időből származó peneplain térszín, mely széttöredezett ugyan, de a tökéletlen síkság felemelt formái ma is felismerhetők rajta. A hegység északi völgyei nagyjában praemediterraneus időből származnak. Dél felől a mai hegységhez kristályos kőzetekből álló tönk tartozott. A mediterraneus tenger előnyomulása elsősorban az északi völgyeket érintette. A süllyedő térszín a tenger színe alá merült, a völgyekbe a tenger hatolt. A tenger fövenye a völgyszájakban homokzátonyos limánokat alkotott. A mediterraneus üledék (pontozott terület) részben ott fekszik ma is a Nyugati Mecsekben a karsztos mészkő hullámverte lenyesett felületén, a széles hátakon, részben pedig a völgyek falához tapadva igazolja a völgyek praemediterraneus korát. A mediterraneus üledék: a kavics és homok alkotó részei, túlnyomóan azon hegység kristályos kőzetéből valók, mely a maitól délre egykor magasan állott és anyaga ma is felismerhető völgytorzőkon át került a hegység északi oldalára. A kristályos kőzet gördülő kavicsa a völgyek kimunkálásában is szerepet játszott. A koptató kavics megfogyatkozásával ma a völgyek egy része nem mélyül tovább, hanem mint az uvalákban észleljük, dolinákra bomlik és a csapadékvíz ezeken át hatol a mélybe. A Nyugati Mecsek praemediterraneus völgyei észak felé a mai térszín alá süllyedtek. A gerincen itt-ott még kibúvik a triász mészkő a neogén üledék alól, a völgyeket azonban eltemeti a tengeri, majd a diluviális és alluviális üledék. A völgyek közötti vízválasztók észak felé alacsonyodnak, a betemetett völgyek pedig egyre szélesebbek lesznek (a völgytalapzat feketére festve). A völgyek talapzata sík, ingoványos, a tavaszi hóolvadáskor valósággal elönti ezeket a hegységből előtörő, a mélyben és a felszínen áramló bőséges karsztvíz. A hegységben tehát a karsztos jelenségek a tájképhez tartoznak, a hegységtől északra azonban a neogén fedőhegység és a fiatalabb hordalékok alatt lappanganak. Már most figyeljük a karsztvíz lehető visel-