Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

134 Dr. Vadász Elemér tok szerint a karsztvíz hozzáíolyás annál nagyobb, minél mélyebben fakasztjuk, az illető helyen eddig megállapított karsztvízszint alatt (22. sz. irod.). Ez egyébként önként következik mindenkor a mélyebb helyek felé irányuló törekvéséből. Ez adja egyszersmind a magasabb részek víztelenítésének elméleti lehetőségét, a mélyebb szinten megtörténő megcsapolás útján. A bányászatban megcsapolt karsztvíz mennyisége a különböző helyek szerint nagyon tág határok között változik s percenként néhány litertől 50—100 m

3, sőt azon fölüli állandó hozzáfolyást is adott. A felszínre törő, kifolyó karsztvízforrások is többnyire bővizüek. A bodajki forrás, durva becslésünk szerint 4—500 l/p vizet szolgáltat. A zámolyi források vízhozama Gedeon szerint mintegy 130 l/p. A gánti rendezőállomáson mélyített 34 m mély vízakna 160 l/p, a gánti lakótelepi 40 m mély vízakna pedig 150 l/p vizet szolgáltat. E két vízaknából ezidőszerint fölhasznált évi vízmennyiség 15.000 m

3. A vízhozzáfolyás mindkét aknában csak egy kőzetrésen történik s az aknák csak néhány méterrel mélyebbek a karsztvíz itteni nyugalmi szintjénél. A tatabányai vízellátást, hasonlóan két vízaknában fakasztott karsztvíz szolgáltatja.* A vízszükséglet biztosítása azonban megfelelő hosszúságú vágatokkal megnyitott több vízhozzáfolyással volt csak elérhető. A régebbi (1908—1909) vízakna 172.870 m külső szinten indult s 132.800 m-ben végződött. A vizetfakasztó vágat 134.000 m szinten indult s keleti irányban, két méteres szelvénymagassággal, 137 m hosszú. Hét rövidebb oldalvágattal, összesen négy vízhozzáfolyást tárt föl 2.5—3 m

3

/p mennyiséggel. Az 1926-ban létesített új vízakna 185.730 m térszínen 131.502 m szintig van lemélyítve. Vizetfakasztó tárója 132.502 m szinten indult s egyik irányban 90 m hosszúságban létesített, eredménytelen szakasz után, más irányba fordult, ahol 505 m hosszú folyosó és 140 m összhosszúságban létesített hat keresztvágattal, 14 vízhozzáfolyásból 3—3.5 m

3/p vizet fakasztott. A két vízaknából együttesen, a szükség szerint évi 1.1-—1.6 millió m

3 vizet használnak. Az 1938. év nyarán, Fehérvárcsurgó határában, a völgy nyugati peremén, a Szilvakút felszínre bukkanó karsztforrása közelében létesült egy karsztvízkutató akna a triász dolomitban. A 13.85 mély aknában jelentkezett a karsztvíz, melyet a 12 m mélységben kezdett DDNy irányú 1,6X 1,8 m szelvényű oldalvágat tárt föl, 15 hosszban. Az itt megállapított vízhozzáfolyás 150—160 l/p volt. Ezek a példák és adatok, melyek még -továbbiakkal is szaporíthatok, nyilvánvalóvá teszik, hogy a dunántúli karsztvíz arra alkalmas földtani fölépítésű helyeken és megfelelő térszíni viszonyok mellett, fölkereshető és kellő föltáró műveletekkel megfakasztható. Teljes mértékben igazolják * Időközben elkészült a X. aknában létesített harmadik vízakna is.