Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

A Dunántúl karsztvizei 131 azokból a tapasztalatokból is, melyek szerint a bányászati műveletek során, a mélyebb szinten megnyitott azonos vízjáratok vízszintje süllyeszthető, sőt a felsőbb szint ilyen módon egészen vízteleníthető. Ha az erózióbázis nagymértékű süllyedésével, a Magyar Középhegység karsztvíztartó mészkő- és dolomithegységeiben olyan mélyen bevágódott völgyrendszert képzelünk el, mely a mészkő- és dolomitösszleteket szurdokvölgyekre tagolja, akkor a karsztvíz mélyebb szintre csapolódik le, s a mészkőszurdok falain üresen tátonganak elő az egykori vízjáratok üregei és föltárt barlangjáratai, amint az a boszniai karsztban sok helyen látható. A mélyebb szintre leszállítható karsztvíz példáját a pécsbányatelepi, már említett szarmatarétegek karsztvizének lecsapolása mutatja (24. sz. irod.). Ennek a lehetőségnek gyakorlati megvalósítását az esztergomvidéki bányászat víztelenítési kérdésében is fölvetették (10., 26. sz. irod.), nagyméretű szivattyúzás útján. Ez azonban, közelebbi vizsgálatok szerint, műszakilag egyelőre kivihetetlennek bizonyult. A vízjáratok természeténél fogva ez a megoldás egyébként is csak korlátozott körzetekre vonatkozhatik. Ennek a kérdésnek gyakorlati kivizsgálásánál mindeddig nem szerepel a karsztvíztartó rétegösszlet vastagsága, amely pedig nem lehet közömbös. Természetes, hogy a mészkő-dolomitösszletek vastagsága minden helyen más, mert hiszen a földtani kialakulástörténet a rögökre tagolódás után sokféleképen alakult. Az eddigi tapasztalatok szerint a karsztvíz szintje bolygatatlan állapotban állandó. A mesterséges beavatkozás (szivattyúzás) csak időleges változásokat okoz, erősebb vízjáratok megfakasztása esetén a vízszint eredeti állapota helyreáll. A vízszint természetes változása is csak csekélyebb mértékűnek mondható. Az ingadozás oka általában csak helyi jellegű s kisebb körzetre szorítkozik. Ilyen eset lehet, ha egymással kapcsolatban levő vízjáratokat különböző pontokon megnyitnak, amikor is a vízszint néhány napos süllyedést mutathat. Sokkal fontosabbak a felszíni csapadékkal kapcsolatos időszakos vízszintingadozások, melyek a közvetlen összefüggés mellett bizonyítanak. Csanády szerint a tartósabb esőzés befolyásolja a vízszint állását s a nyári hónapokban az ingadozás gyorsabban jelentkezik, mint a téli időszakban (22. sz. irod.). Schmidt S. szerint az ingadozást 5—6 hónappal az esős időszak után észlelték s az mindössze 20—30 cm volt. A pécsi Tettye-forrásban a nyári zivatarok vize gyakran már 24 órán belül is jelentkezik, sokszor erősen zavaros vízzel (2. sz. irod.). Csanády olyan vízbetörést is említ, melynek vize fokozatosan csökkent, majd megszűnt s évek multán újra jelentkezett. Mindezek jellemző karsztvíztünetek, melyek a vízszint állandóságát nem befolyásolják. Ahol ugyanis lényegesebb vízszintingadozás mutatkozik, ott kisebb, zártabb vízjáratra, vagy üregrendszert kitöltő vízre 9'