Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei

132 Dr. Vadász Elemér gondolhatunk, mely utánpótlás nélkül ki is meríthető. Az újraéledő vízfolyás pedig jól ismert fajtája a karsztvízjáratnak, mely időnként saját útját törmelékkel eltorlaszolhatja s másfelé veszi útját, majd törmelékgátját áttörve, régi útjára tér. Az esőzés gyors jelentkezése csak a felszínig hatoló nyíltabb repedések jelenléte esetén lehetséges, amint az a pécsi Tettye-forrásnál kétségtelenül fölismerhető (30. sz. irod.). Ahol azonban a leszivárgó csapadékvizek hosszabb utat tesznek meg a karsztvíztároló vízjáratokig, ott a víz zavaros nem lehet még a csapadékmennyiség észrevehető hatása esetén sem. A tatabányai vízellátás céljaira föltárt karsztvíz iszaptartalma az 1937. év második felében, havonként 3—5 ízben végzett vizsgálatok szerint 0.00—0.02 gr/l között változott. Legnagyobb iszaptartahnat mértek június 7-én (0.01707 gr/l) és szeptember 27-én (0.0115 gr/l), október 4-én 0.0057 gr/l) és június 21-én (0.0028 gr/l). Ilyen iszaptartalom bármilyen vízben mindenkor található. A karsztvíz minősége. Az alább összeállított elemzési adatok szerint a mélyben fakasztott karsztvizek meglehetősen egyveretüek és állandó összetételüek. Nem is lehet ez másként, ha tudjuk, hogy itt a mélységi vízjáratokban megállapodott vízről van szó, amely megszűrt és egyenlősített állapotban van. Saját oldóhatásából származó alkatrészingadozások is csak ott lehetnek szembeötlőbbek, ahol a víz lényegesen eltérő kőzeteken megy át. A felső eocén és triászbeli karsztvíz összetétele tehát adhat olyan különbségeket, melyek alapján a kettő megkülönböztethető, a triász mészkőben és dolomitban levő vizek azonban csak lényegtelen különbségeket mutatnak (16. sz. irod.). Általánosságban tudjuk, hogy a triászbeli karsztvíz keménysége nagyobb, mint a többi vizeké s 20—25 német keménységi fok között váltakozik. Ez egyébként mészkő és dolomittal kapcsolatos voltából is következik. A karsztvíz összetételében mutatkozó ingadozásokat a csatolt összeállítás adatai eléggé szemléltetik. A tatabányai elemzések a felsőgallai laboratóriumban készültek, míg a többi előfordulások vizét Gedeon T. vizsgálta s részben közölte is (25. sz. irod.). Ezek a rendelkezésre álló elemzési adatok bizonyítják, hogy a karsztvíz összetétele, illetve minősége semmi különleges jelleget nem mutat, amely egyéb vizektől feltűnően megkülönböztetné. Nagyobb keménysége nem szembeötlő sajátság, mert hasonló keménységű vizek általában elég gyakoriak. Nincsen lényeges különbség a mélységből mesterségesen fakasztott és a természetes karsztforrás vizének összetétele között sem, ami igazolja föntebbi megállapításunkat, mely szerint a karsztvíz természetéhez tartozik a többé-kevésbbé állandósult, kiegyensúlyozott összetétel is. Az érintetlen, illetve idegen behatásoktól mentes, egyéb vizekkel nem