Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
II. FEJEZET: A karsztvíz - Vadász Elemér dr.: A Dunántúl karsztvizei
A Dunántúl karsztvizei 121 mutatkoznak ilyen vizek a dunántúli kréta-, sőt szarmata mészkövekben, (Tapolcafő, Pécs, Tapolca). A karsztvíz általában. A dunántúli karsztvizek hidrogeológiai megítélésében figyelembe kell vennünk Katzer találó alaktani és térszíni megkülönböztetéseit (11. sz. irod.). Szerinte a sekélykarszt viszonylag kisebb vastagságú mészkőösszletének alján vizet át nem bocsájtó feküközetek vannak, amelyeket a felszíni vizek bevágódásai föl is tárhatnak. Ilyen helyeken a karsztos mészköveken leszivárgott vizek rétegforrások módjára bukkannak felszínre vagy szerkezeti vonalakon jelentkezhetnek. Ilyenek lehetnek azok a bakonyi bővizű források, melyek néhai Lóczy szerint (13. sz. irod.) a fődolomit alján, a „felső márgacsoport" határán fakadnak. (Öskü, Kádárta, Hajmáskér, Gyulafirátót, Felsőörs, Lovas, Csopak stb.) Ide sorolható még a pécsi Tettye-forrás is, mely tektonikus jellege mellett a „felső werfeni rétegek" határán lép ki az anisusi mészkőösszlet hasadékán (30. sz. irod.). Ezzel szemben a mélykarszt, nagy vastagságú mészkő- és dolomitrétegösszlete, ismeretlen nagyobb mélységig folytatódik, felszíni vizek völgybevágódásai seholsem jutnak a feküösszletekig s így a karsztvizek csak különleges módon és utakon (hegyszerkezeti elmozdulás, hidrosztatikai nyomás) bukkanhatnak itt felszínre. Ebbe a csoportba tartoznak a bányászati mélyművelésben fakasztott karsztvizek az esztergomvidéki és kósdi bányákban, valamint a vízellátás céljából a Vértes-hegység és Bakony különböző helyein mesterségesen feltárt karsztvizek is. A karsztos jelenségek mindenkori velejárója, alaktani jellegeinek kiegészítő tartozéka a karsztvíz. Grund szerint (8. sz. irod.) a karsztvíz mozgó talajvíz, amely a mészkő és dolomit repedéseiben szabálytalanul és igen gyorsan jut a mélybe s függőleges irányú útja a repedések mentén kialakult járatokba vezet, ahol Knebel szerint (9. sz. irod.) vízfolyássá (Grundwasserstrom) alakul. E vízfolyások a hasadékokat tágítják, a repedésekben szivárgó vizekre szívó hatást gyakorolnak, míg végül az „érett karsztban" megszűnnek. A dunántúli karsztvíz bányászati föltárásai szintén a hasadékokban, vagy elkülönült vízjáratokban való megjelenést bizonyítják. Ezzel bizonyos mértékig ellentmondásban van az irodalmunkban hangoztatott állandó karsztvízszint s különösen a bányászatban megállapított karsztvíz messzeterjedő, egységes föltételezése. Ezeknek a kérdéseknek közelebbi megvilágítására álljanak itt a dunántúli karsztvízjellegű források és előfordulások adatai, megjelenési módjuk, térszíni magasságuk, hőfokuk, vegyi alkatuk szerint, a rendelkezésre álló eddigi adatok alapján.