Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben

A karsztvízkutatás kérdése a Budai hegységben 121 a temérdek nehézséggel, amit ez esetben a források törvényes védettsége gördít a terv kivitele elé. Ezen nem segít az sem, ha hetilapban a közönség elé tálaljuk a kérdést, legföljebb a dolgokat nem ismerő közönség fülébe lehet vele taplót dugni. Egyedül talán háborús ok indokolná e megoldást, esetleg a jelenlegi törvényes intézkedések megfelelő módosításával, de akkor is csak úgy, olyan kivitellel, hogy csak háborús légvédelmi szükség esetén volna a víz elvonható a forrásoktól. Hiszen a Török-forrás, a Malomtó-forrásvize, stb. mindegyike nagymértékben igénybe vett forrás. Molnár Dénes, a Vízmüvek igazgatója ki is dolgozott olyan megoldást, amely lehetővé teszi azt, hogy háborús szükség esetén a budai langyos források a vízellátás szolgálatába állíthatók legyenek. Egyedül a Római-fürdő forrása esik más elbírálás alá, mint amelynek nincs külön védőterülete, hanem csak a margitszigeti felső forrás külső védőterületének közvetett védelme alatt áll. De — felfogásom szerint — itt is csak akkor érhető el eredmény, ha a tulajdonos hajlandó abba belemenni, mint azt a polgármesteri hivatalhoz benyújtott beadvány írja. Különösen veszélyesnek tartanám a Lukács-fiirdő melletti Malomtóforrásainak elfogását, hiszen ez a tó a józsefhegyi forráscsoport legtöbb tagjának biztosító szelepe gyanánt szerepel. Ennek szintje a langyos források elapadása nélkül nem süllyeszthető s egyéb használás mellett turbinát is hajt a víz. A Földtani Intézet tehát ezeket a kézenfekvő területeket, ahol „évezredek óta egész patakokban törnek a felszínre a kis mennyiségben termális vizekkel keveredő — hatalmas karsztforrások" kihagyta kutatási programjából és inkább vállalta a karsztvizeknek „a hegység belsejében

1 tisztán geológiai alapon való kutatással" történő fölkeresését. Már 1932-ben kijelölt 3 kutatásra alkalmas területet, közte a Sashegy D-i lejtőjét is, de akkor még egészen más szempontok vezették a Vízművek akkori vezérigazgatóját e kutatásokkal kapcsolatban. Sajnos,, a kutató fúrások elmaradtak, pedig minden valószínűség szerint sok érdekes adat birtokába juthattunk volna e fúrásokkal kapcsolatban elvégezhető vizsgálatok révén. A múlt évi kutatás programja tehát azoknak a helyeknek átvizsgálása volt, ahol a terület alacsony fekvése következtében a karsztvíz szintje minél kisebb mélységben elérhető. Ilyen helyek: Budaörs határában a Csiki-árok, ahol a 24 ökrös-hegy lejtője a sok tátongó, karsztosodott hasadékával, törésével a régi hőforrások működésének jelentős nyomaival igen alkalmasnak kínálkozik a karsztvíz feltárására. Itt a 148 m. A. sz. f. magasságú völgyben dolomitban indulva kb. 60—70 m függőleges szintkülönbségű lejtős aknával már