Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben

110 Dr. Vigh Gyula A Budai hegység mélykarszt jellege, rögös, ároksüllyedéses hegyszerkezete s a mészkő és dolomit alkotta rögök térszíni fekvése szabják meg a hegységben tárolt karsztvíz felkutatási és feltárási módját. Mélykarszt jellegénél fogva a hegység belsejében a karsztkőzetekből forrás nem fakad, mert a völgyek alja magasan fölötte fekszik a hegység belseje felé emelkedő karsztvízszintnek. Egyedül a Duna vonala az, ahol hőforrások vizével keveredve, a langyos forrásokban a felszínre fakad. A karsztvízkutatásnak csakúgy, mint más víz, vagy akár érc, sióval hasznosítható anyag kutatásának, két módja van. Az egyik — a könynyebb — az, ha a meglévő felszíni kibukkanását követjük és nyomozzuk tovább a felszínen, vagy a hegy belseje felé. A másik — a nehezebb — az, amikor elméleti megállapítások alapján kutatunk ott, ahol a felszínen az illető anyag, jelen esetben a karsztvíznek semmi nyoma s csak előfordulásának hidrogeológiai feltételei alapján igyekszünk a hegy belsejében reábukkanni és feltárni. Vegyük az első esetet. A meleg és langyos források a Gellérthegytől a Józsefhegyen át a békásmegyeri Attila-fürdő forrásáig követhetők a Duna óholocén terraszán, részben a hegy lábánál, részben az előtte felevő terraszon bugyogva elő. Ezek között a józsefhegyi forráscsoportban a két Török-forrás, a Malomtó-forrása, északabbra a Római-fürdő forrása, a csillaghegyi Árpád-fürdő forrásai és az Attila-fürdő forrásai azok, amelyek karsztforrásoknak minősíthetők. Tekintve azt, hogy ezek a források a békásmegyeri Attila-fürdő forrásának kivételével mind ásványos gyógyforrások külső, vagy belső védőterületén fekszenek, a Földtani Intézet igazgatósága akkor, amidőn a székesfővárosi Vízmüvek igazgatósága 1938 őszén a Budai hegységben végzendő karsztvízkutatásokra vonatkozó tervezet beadására fölkérte, nemcsak a források fakadási vonalát, a Duna menti lejtőket, hanem az ásványos források védőterületeivel lefödött területeket is kihagyta a kutatásra kijelölt területrészek közül. Tette ezt nem azért, mert nem volt tisztában azzal, hogy a forrásfakadások közelében utána menve a karsztvíznek, néhány 100 m-re, vagy még közelebb már megfoghatja a hegy felől kiömlő hideg karsztvizet, hanem tette azért, mert a vízjogi törvény rendelkezései alapján kiadott védőterületi okiratok törvényes védelem alá helyezik a védett forrásokat mindenféle olyan beavatkozással szemben, mely akár mennyiségben, akár vegyi összetételében károsan befolyásolná azokat. Amikor a törvény rendelkezései értelmében a Földtani Intézetnek kell éppen hivatalból véleményezni azokat a javaslatokat, amelyek alkalmasak a nemzeti közkincs megvédésére, akkor ugyanez a Földtani Intézet nem tehet javaslatot olyan munkára, amelynek eredménye a védett források vízhozamának megváltozása, erős megcsappanása lehetne. Magánember kezdeményezhet ilyen munkát, de számolnia kell azzal