Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben

108 Dr. Vigh Gyula Azt tudjuk, hogy a járatok alakja, keresztmetszete, lefutása még 9 sekély karsztban is igen változó, annál változóbb és változatosabb ez a. mély karsztban. Ha a járatok hirtelen végződéssel ecsetszerűleg szétoszló és elágazó kapilláris repedésekben folytatódnak, ami többek között az isztriai, horvát és dalmát karsztban sokszorosan megfigyelt jelenség,, úgy az addig szüretlen karsztvizet a kapillárisok megszűrik s a víz tisztán halad tovább. Egyébként Németországban már a múlt évtizedben végeztek olyan megfigyeléseket is, hogy a tágabb karsztcsatornában szabadon folyó szennyezett és fertőzött víz 15 km-es földalatti út után teljesen tisztán, és bacillusmentesen kerül újra elő. A megtisztulás módját és körülményeit az akkori vizsgálatok még nem tudták kideríteni, a vizsgálatok folytatására vonatkozólag pedig nincsenek további adataim. Mindenesetre a kérdés igen fontos, különösen Budapest karsztvízellátásának szemszögéből nézve. Sajnos, a Budai hegység mély karsztja nem alkalmas ilyen vizsgálatok, kísérletek keresztülvitelére. Ami már most speciálisan a Budai hegység karsztvizének tisztaságát, vagy szennyezettségét illeti, arra vonatkozólag ismét homlokegyenest ellentétesek a felfogások. A karsztvíz felhasználásának ellenzői arra hivatkoznak (21. sz. irod. 66. old.), hogy a Budai hegységnek a főváros határába eső része már jobbára beépült, de a terület még csatornázatlan, ezért az összes szennyvizet, fekáliát a kőzettel, altalajjal nyeletik el. Sőt, sok helyen egyenesen mélyfúrású nyelőkutat létesítettek a szennyvíz jobb, gyorsabb elnyeletésecéljából. Ezek, sajnos, letagadhatatlan tények. Reméljük azonban, hogy rövidesen megváltozik a helyzet, amennyiben a székesfőváros polgármesteri hivatala a Földtani Intézet kezdeményezésére és javaslatára a kérdést gyökeresen szabályozó rendelettervezetet készített, amely ezeket a visszás állapotokat végleg megszünteti. Ez valóban a legfogasabb kérdése az egész karsztvíz-problémának. S e fölött egyszerű kézlegyintéssel, vagy egy erőltetett teóriával elmenni nem lehet. A karsztvíz tisztasága és fertőződésmentessége mellett mindenesetre erős bizonyíték az, hogy a Duna partján fakadó hőforrások vize, mely nagy százalékban karsztvíz, tökéletesen tiszta. És a felelős vezetők mégsem húnyhatnak egyszerűen szemet a meglévő tények előtt, amelyek megadják a lehetőségét annak, hogy kedvezőtlen körülmények összejátszása esetén a fertőző anyagok lejussanak a karsztvízhez. Nem pedig ezért, mert még nem ismerjük a „miért"-jét, az okát, a módját, ahogyan a karszt a beléjük kerülő szennyvizeket megtisztítja, vagy esetleg másfelé elvezeti?!