Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben

A karsztvízkutatás kérdése a Budai hegységben 117 süllyedt nagy területen összefüggő karsztvizekből" . . . (33. sz. irod. 291. old.), végül pedig ... „a karsztvízellátásnál nem a ma is képződő karsztvízre, de az ,őskarsztvízre' gondolok". Mindez pedig, az „őskarszt" és az „őskarsztvíz"-fogalom is, azért szükséges, hogy el lehessen különíteni egy alsó, tisztának könnyebben elfogadható karsztvizet egy felsőtől, a ma képződőtől, a felszínről ma leszivárgótól, mely némely esetekben bizony mégis csak lehet fertőzött is. Hogy valóban ez volt a serkentő ok, kiviláglik a karsztvíz szennyezettségéről írottakból, de előbb tisztázzuk a karsztvíz pótlódásának kéidését. A Budai hegység rögeit alkotó mészkő és dolomit, — ha összetöredezve, le-lesüllyedve is — közvetlenül összefügg nemcsak a már említett Pilis és esztergomi szénmedence rögeivel, hanem a Gerecsével, Vértessel, sőt talán az északi Bakony fődolomitjának mélykarsztjával is. Ez óriási területen lehulló csapadéknak a karsztba szivárgó része föltétlenül elegendő ahhoz, hogy részint a forrásokon át eltávozó, részint a bányaüzemekben emelt vízmennyiséget pótolja. Ez a csapadékvíz a karsztos összerepedezett felszínen a leggyorsabb ütemben a mészkőbe, dolomitba szivárog s hozzákeveredik a már ott lévő korábbi, de nem — ,,őskarsztvíz"-hez. Hogy valóban a csapadékvíz táplálja és csak az táplálja a karsztvizet, igazolják a dorogi és tokodi bányákban hosszabb időn át végzett mérések és megfigyelések. Ezek szerint pl. az elfúlt Samu-aknában egy évig tartó méréssel kimutatták, hogy a karsztvíz szintjének ingadozása 5—6 hónappal megkésve követi a csapadékos időszakot, de míg itt az undáció mindössze 20—30 cm volt (35; 26. 132. old.), addig a tartósabb esőzést nyomonkövető állandó vízszín tingadozáson kívül Tokodon 1919-ben 1.4 m-es átmeneti maximális szintemelkedést észleltek (22. sz. irod. 294. old.). Aszerint, hogy a karszt felszínéről a mélybe vezető repedések, járatok szűkek, vagy bővebbek, a csapadékvíz be- és leszivárgása is lassúbb, vagy gyorsabb. Mint láttuk, Dorogon 5—6 hónapi késést figyeltek meg, de ez vidékenként változó érték. A karsztvíz tisztaságának, illetve szennyeződésének kérdése. A karszt nyitott repedésében, hasadékában akadálytalanul csorog le a víz, míg ahol a repedést már humusz, homok, vagy egyéb anyag tölti ki, ott megszűrődik. Lakatlan területen a beszivárgó víz tiszta, egészséges. Szennyezettsége esetén pedig a repedéskitöltés a fertőzött anyagot is. sőt talán még a baktériumokat, bacillusokat is megszűri, visszatartja. Egyébként pedig, ha a repedések nyitottak, ha a felszínen ponorok, víznyelők, zsombolyok nyílnak, úgy a csapadékvíz gyorsan, minden szűrés nélkül szalad le a karszt mélyébe és keveredik a már ott lévő karsztvízzel.