Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)
II. FEJEZET: A karsztvíz - Vígh Gyula dr.: A karsztvízkutatás kérdése a budai hegységben
A karsztvízkutatás kérdése a Budai hegységben 105 E három hegység t. i. igen erősen összetöredezett, típusos röghegység, amelyben hatalmas ároksüllyedések váltakoznak magasan kiugró rögökkel, sasbércekkel. E rögökben egymás mellett találjuk a norikumi dolomitot a karni dolomittal és márgával, valamint a ladin dolomittal. A hegység jó részében megszűnt tehát az összetöredezettség következtében a márga szigetelő hatása, mert a vetők, nagy törésvonalak mentén érintkezésbe jutottak egymással, a különböző szintbeli dolomitok, amelyek a kréta időszaktól kezdve összefüggőleg elkarsztosodtak s a karsztvíz is akadálytalanul hatol át egyik rögből a másikba. Ez a karsztosodás — mint arra már dr. Schréter Zoltán is (15. sz. irod. 51. old.) rámutatott s azt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által Budakalász és Pomáz határában mélyített és Vitális S. által ismertetett kutatófúrások (33. sz. irod. 54. és 289. old.) hidrológiai eredményei is igazolják, a medencék területén nagyobb mélységbe süllyedt triász mészkő és dolomit tömegekre is kiterjedt s az ezekben lévő járatok is vízzel teltek. Ezekben a zeg-zugos karsztjáratokban összefüggő karsztvízhálózat alakult ki, amelynek az egész szóbanforgó területen egységes karsztvíz szintje van azzal a sajátossággal, hogy a hegység belsejében a legmagasabb, 132 m (Pilisvörösvár, Szentiván, Dorog) s onnan a Duna felé haladva fokozatosan süllyed. A Salgótarjáni Köszénbánya Rt. Budakalász—ürömi-út melletti fúrásában 112.5 m, a csillaghegyi Árpád-fürdő forrásaiban 110 m, a Salgó pomázi fúrásában 109.7 m, s délebbre másik szelvényben a mária-remetei templom udvarán 117 m, a lukácsíürdöi Malomtó, Török-forrás és Kristály-forrásban 108 m-ben, a gellérthegyi forráscsoport forrásaiban pedig 106—109 m között van a karsztvíz szintje. Magában a szoros értelemben vett Budai hegységben a karsztvízre vonatkozó adataink, megfigyeléseink a Duna vonalán kilépő néhány karsztforráson kívül nincsenek. Annál több adatunk van azonban a szomszédos esztergomi barnaszénterületről és kevesebb már Pilisvörösvárról, S mivel a karsztosodás azonos e területeken, a bányákban észlelt viszonyokból joggal következtethetünk a Budai hegységire is. A bányák nagymértékű karsztvízibetörései közismertek. Ezek adatainak fölsorolásától fölösleges ismétlés elkerülése végett eltekintek. Csak tájékozódásul említem meg, hogy a vízbetörések vízhozama percenként 1—2 m 3 és 170 m 3 között mozgott. Az állandó vízhozzáfolyás ezután ennél sokkal kevesebb, mégis kb. 13 p/m 3 az, amit a bányákból állandóan emelniök kell. Pilisvörösváron a Lipót-akna 4.3 m 3-t emel percenként, a szentiváni Erzsébet-akna 5.6 m 3/perc-et emelt, a Tata és Tóváros melletti karsztforrások vízhozama pedig Horusitzky Henrik (18. sz. ivod.) szerint 208 m 3/perc. A Duna vonalán a józsefhegyi forráscsoportban kilépő karsztforrásoknak összvízhozama Papp Ferenc dr. szerint 9.21 m 3/