Hidrológiai Közlöny 1940 (20. évfolyam)

I. FEJEZET: A mélységbeli vizek - Varga István György: Budapest távfűtése hőforrásokkal

Budapest távfűtése hőforrásokkal. Irta: Varga István György, miniszteri mérnök.* A technika fejlődésével s az ezzel járó igénynövekedéssel természetszerűen együtt fokozódik a termelés is. Ezzel előtérbe kerül a nyersanyaggazdálkodás, az igénybevehető energiák minél gazdaságosabb kihasználása és a műanyagok szisztematikus előállítása. A földben rejtőző energiák és termelésre felhasználható anyagok nem állnak kifogyhatatlan mennyiségben az emberiség rendelkezésére, sőt az erre vonatkozó számítások több kitermelt anyagra megállapították, hogy nagyon is beosztva kell gazdálkodni velük. A gazdag és mindenben ellátott országok is legnagyobbrészt tekintettel vannak a föld belsejében lévő kincsek végességére. Ezt úgy beosztással, mint a feltárt energiák teljes és lehetőleg veszteség nélküli felhasználásával akarják elérni. A mi kis országunknak, amely jóformán egy olyan nyersanyaggal sem rendelkezik, amellyel az egész ország szükségletét el tudná látni, fokozott mértékben kell őrködni nyersanyagkészletein s lehetőleg a legnagyobb mértékben fel kell használni azokat az Isten adta energiákat, amelyekkel rendelkezik. Hogy ez menynyire nincs meg napjainkban, arra sajnálatos példát nagyon sokat találhatunk a budai Dunaparton, az ivókutak és forrásoknál, ahol is a feltörő víz csak kisebb százalékban használódik fel s a legnagyobbrészt kárbaveszve ömlik a Dunába. Elsősorban a nemzeti kincsnek ez a kárbaveszése indított arra, hogv szerény képességeimmel foglalkozzam a gazdaságosabb felhasználás lehetőségeivel. A budapesti feltörő melegvíz felhasználására és a probléma ébrentartására nem régen több ankétet tartottak a Magyar Mérnök és Építész Egylet rendezésében, de az előadások jó része a probléma apró részletkérdéseire terjedt ki leginkább, nem fogta össze a távfűtés egységes meg* Előadta a Magy. Földt. Társ. Hidrológiai Szakosztálya 1940. máj. 29-iki szakülésén.