Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)

Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat

A talajvíz és a szénbányászat 29 ként is a kutaktól DK-re, a földalatti vízáramlás irányában lefelé esik és nem fölötte teriil el. Ezzel szemben kétségtelennek tartom, hogy a fentemlített kútak vizének elvonását csakis a szennyvízderítőnek és a levezető csatornának kiásása okozh;:tta. A csatornaásás és a szennyvízderítö gödör mélyítése által t. i. a Mátyásvár a att felfakadó források vizének zavartalan lefolyását a pleisztocén dolomitkavicsl an megzavarták oly módon, hogy a lefektetett betoncsövezeték körül és fölé kétségkívül vegyesen került vissza a dolomitti rmelék és agyag, aminek következtében a dolomitkavicsréteg vízvezetö képessége megszűnt. A vízvezető kavicsréteg összefüggése megszakadván, a földalatti vízáramlás irányában lefelé eső kútak vize is részben, vagy teljesen elapadt. Az a víz, amelyet ez a földalatti elgátolás a rendes útjából eltérített, a szennyvízderítő cs levezető csatornájának elkészítése óta a levezető csatorna kitorkolása mellett kifolyt a Várárokba. A Várárokban, a felhőszakadásokat és hóolvadásokat kivéve, addig nem volt állandó vízfolyás; mig a levezető csatorna elkészülte óta ez a vízállás állandósult, de csakis a levezető csatorna kitorkollásától lefelé. Ezt az elég bővizű folydogáló csermelyt 1933. december 12-én magam is láttam. Kérésemre az „Unió Bány. és Ip. RT." igazgatósága a Várárokban lefolyó vízmennyiséget 1934. jan. 4-én megmérte és azt percenkint 300 liternek találta. A -—2 C° hőmérséklet mellett eszközölt mérés alkalmával az árok a derítőmedence kitorkolása fölött teljesen száraz volt s a megmért vízmennyiség a bányaigazgatóság közlése szerint „teljes egészében az a víz, melyet a derítöcsatorna vezet le." Ennek a víznek egy része a csatorna bemetszés által elvezetett talajvíz. Hogy ez a vízmennyiség mekkora, nem tudjuk, de mindenesetre számításba kell vennünk azt, hogy ha az elvont vízmennyiség a rendes útján, a dolomitkavicsban megint tovább szivároghatott volna, a vízhiányban szenvedő kútak, elsősorban az ú. n. „fürdőház" forrása és a községi közkút régi vízmennyiségüket esetleg részben, vagy legnagyobbrészt visszanyerték volna. Tehát, ha az eredeti állapotot közelítőleg visszaállítjuk a levezető csatorna táján, akkor remélhető az eredeti vízáramlás helyreállítása is. Erre vonatkozólag azt javasoltam, hogy a szennyvízderítő levezető csatornáját újból ki kell ásni, addig a mélységig, ameddig az eredetileg ki volt ásva, azután a csatornamélyedést addig a magasságig, ameddig a csatornaszelvényben a dolomitkavicsot átszelték, fel kell tölteni tiszta, mosott folyami kvarckaviccsal, végül e fölé agyagos föld volna döngölendő a térszín magasságáig. Ezenkívül a Várárokkal párhuzamosan, az ároktól kb. 10 m távolságban egy beton, vagy döngölt agyaggát beépítését ajánlottam a vízvezetö kavics feltárt magasságában és 1 m-el mélyebben, mint a levezető csatorna kitorkolása. Célja az lett volna, hogy a talajvíznek a Várárokba való átszökését a levezető cső mellett megakadályozza. Javasoltam továbbá, hogy a levezető csatorna árkának újból való kiásatása esetében gondosan meg kell vizsgálni azt, hogy a szennyvízlevezető-csatorna betoncsövei és kötései teljesen épek-e, nincsen-e szivárgás. Ha szivárgás volna, új, gondos tömítést kell végezni, hogy a talajvíz ne fertőződjék.