Hidrológiai Közlöny 1939 (19. évfolyam)
Dr. Schréter Zoltán: A talajvíz és a szénbányászat
30 Dr. Schr éter Zoltán A javaslat értelmében elkészült a Várárokkal párhuzamosan haladó földalatti vízzáró gát agyagból 40 m hosszúságban és 1 m magasságban; legnagyobb mélysége 4.40 m. Ennek következtében a térképen A, B, C, D, betűkkel jelzett kutak vize részben visszatért. Az eredmény azonban a székesfehérvári m. k. Kultúrmérnöki Hivatal szerint nem volt teljes, mivel a talajvíznek a Várárokba való elszökését megakadályozni nem tudta. Valószínű, hogy a talajvíz a levezető csővezetékbe utat talált. Ezért a lefolyó vezeték felbontását és részben a régi, részben új, 30 cm belvilágú betoncsövekkel való újjáépítését tervezték. A csövek kívül-belül bitumen bevonattal és az illesztések is cementhabarcsos kiöntéssel és bitumen bevonattal készülnének. A tisztító aknákat is új vízzáró fenékburkolattai látnák el. Másik munkarészlet lenne a Kultúrmérnöki Hivatal szerint a munkaárok kibontása s a jelenlegi, vegyes összetételű, talajvizet át nem bocsátó, vagy nehezen áteresztő földanyagnak eltávolítása és helyébe tiszta kavics, vagy kőzúzalék visszatöltése lenne, a csővezeték kicserélése után, 1.50 m-es térszín alatti szintig. Az efölött következő feltöltendő földanyag is olyan legyen, hogy az átszivárgó víz ne mossa azt könnyen a zúzalék közé. Az említett munkálatok végrehajtása után Faller Jenő 1939 novemberi értesítése szerint a víz régibb áramlása helyreállt s feltételezhetjük, hogy a térképen A, B, C, D betűkkel jelzett kútak régi vízmennyisége is visszatért. Ezekkel a munkálatokkal egyidejűleg a derítőmedencétől Ny-ra, a szennyvízcsatornára harántul egy 40 m hosszú, 4 m mély és 1 m széles szivárgót készítettek, amelynek alsó végében 4 m mély községi közkút készült. A szivárgót alul 3 m magasságig dolomitzúzalékkal és efölött 1 m vastag földdel töltötték fel. Az 1 m átmérőjű betongyűrűkkel kiépített kútban állandóan 1.5 m-es vízoszlop van. Az „I" kútat tehát ez az új kút máris pótolja. A szivárgó létesítésével és az általa elért eredménnyel tehát bebizonyosodott, hogy a kútak elapadásának okát helyesen nyomoztuk s a kútak vízhiányának megszüntetésére irányuló törekvések is helyesek voltak. A víz visszatérését az említett kútakba azonban egy körülmény megzavarta. Az „A" jelű kút tulajdonosa (Glancz M.) kútját az eddigi 1! m-ről 21 m-ig leásatta s eközben áttörte a víztartó — és azalatt következő vízzáró rétegeket s így a már részben visszaterelt vizet a mélyebb, száraz rétegekbe levezette, miáltal az alsóbb B, C, D, E kútak vízhozamát csökkentette. Miután bebizonyosodott, hogy az „A" jelű kút újabban létesített alsó szakasza a magasabb víztartó réteg vizét csakugyan elnyeli és így a szomszédos kútak vízszínére csökkentő hatással van, az illetékes hatóság az „A" kútnak agyaggal való feltöltését a külszín alatti 12 m-ig
