Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' kalciumcarbonátot választ le a szénsavtartalmú vízből, amely a vasvegyületekkel együttesen egy védőréteg kialakulását eredményezi. A talajok vizsgálatánál a talajban lévő szervesanyagok mennyiségének és ehhez szorosan kapcsolódóan a talajban előforduló szénszemcsék jelenlétének megállapítása mellett a kénvegyületek meghatározását és a galvánelemek képződésének értékmérőjéül az ú. n. elektromos aktivitás megállapítását tartottuk szükségesnek. A galvánelemek egész sora képződhetik a vascső és a talaj egyes alkotórészei között. Az elemek közül elsősorban jön figyelembe a talajban előforduló szénszemcsék és a vascső közötti szén-vas elem. Ennek az elemnek a korróziós hatása igen erős. Tapasztalataink szerint nem csak salakos feltöltések helyein találunk jelentékeny mennyiségű szenet, hanem egyes talajféleségben, pl. a budai részeken a sárga agyagban helyenként számottévő mennyiségű és jelentős nagyságú szénszemek voltak találhatók. Galvánelemek képződésére adnak lehetőséget a talajban előforduló fémoxidok, amelyek közül ki kell emelni a mangánvegyületeket. Igen erős hatás alakul ki a gipszkristályok és a vascső között, stb. Az elektromos aktivitás mérésénél talált adatokat a gyakorlati adatokkal összehasonlítva, arra az eredményre jutottunk, hogy 40—50 mV. feszültség alatt lényeges korrózió egyéb korróziós tényezők hiányában nem igen szokott előfordulni. Ezek a méréseink elég jó tájékoztató adatokat adnak. A valóságban a korrózió sebessége összefügg az áram intenzitásával, az áram intenzitása pedig a talajban függ a talajvíz vezetőképességétől, azaz a sók mennyiségétől és minőségétől, a talaj szerkezetétől és a talajvíz elosztásától. A szerves anyagok mennyisége, az azokból keletkezhető korrozív hatású termékek mennyiségére jellemző. Itt különbséget kell tenni, hogy korhadó, oxidatív, vagy rothadó, reduktív folyamatok vannak-e. A kénvegyületek megállapításánál a piritkén mennyiségének és a vízzel és sósavval kioldható szulfátok mennyiségének megállapítására terjeszkedtünk ki. Azért tettünk különbséget a vízzel és a sósavval kioldható szulfátok mennyisége között, hogy tájékoztató értékünk legyen az esetleges korrózió sebességére vonatkozóan. Ugyanis e tekintetben fontossággal bír, hogy mennyi azoknak a szulfátoknak a mennyisége, amelyek a vízzel vagy egyáltalán nem, vagy csak lassan feloldható zárványokban vannak. Itt kell megemlítenünk a szulfátokat redukáló Spirullum desulphurans nevű baktérium hatását. Ez a baktérium rendszerint a talaj mélyebb rétegeiben él és a szulfátokból kénhidrogént termel. A kénhidrogén az áramló vízzel a csőfelülethez jut és azt ferroszulfid képződése közben megtámadja. A ferroszulfid a talajban esetleg jelenlévő oxigén hatására ferroszulfáttá oxidálódhatik. És ha a talajban, vagy talajvízben elegendő