Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'82 Horusitzky Henrik kalciumcarbonát van, akkor gipsz és vascarbonát képződik. A gipsz a veszélyes lokálelem képződésére ad lehetőséget. Ha a ferroszulfát alacsony kalciumcarbonát tartalmú talajban tovább oxidálódik, akkor a rendkívül agresszív ferriszulfát képződik. A víz- és talajvizsgálatok adatainak a korrózió szempontjából való megítélésénél nagy gondossággal kell eljárni. Mindig az adatok összehatását kell figyelembe venni. Határértékek egyes alkatrészekre, vagy vizsgálati adatokra nézve azok korróziós hatását tekintve nem állapíthatók meg. Csupán tájékoztató értékek adhatók meg. így pl. a klorid- és nitrátra már előzőleg megadott értékeken kívül az elektromos aktivitásnál 40 mV. felett, a víz vagy talaj pH-értékénél 7.2 alatt, a szilfátoknál 300 mgr/l, illetve mgr/Kg felett mutatkozó értékek azok, amelyek már a korrózió szempontjából lemérlegelendök. A talaj összetételével összefüggő korróziós jelenség, az ú. n. oxigénkoncentrációs elem kiképződése. Bizonyos agyagféleségnél — a népiesen kövér agyagnak nevezett féleségnél —, különösen ha a nedvességtartalomban egyes helyek között különbség van, kialakul az oxigénkoncentrációs elem olymódon, hogy a szárazabb helyeken megrepedezett agyag repedésein keresztül levegő diffundál a cső egyik részéhez és így feszültségkülönbség áll elő a cső levegővel érintkező és a nem érintkező része között, amely a cső anyagán egyenlítődik ki. A cső a kóboráram hatásához hasonló jelenségek között korrodeálódik. Ezen a bajon a csőfektetés alkalmával az agyag soványításával (esetleg homokkal) lehet segíteni. A savanyú talajok agresszivitását kisebb felületen mésszel, vagy egyéb alkalikus anyagokkal lehet tompítani. Különösen szokásos a vízüveggyártási hulladék. A csőanyag korróziótól való megvédése céljából savanyú talajokban, pl. mocsaras helyeken a cső külső részét a korrózió minőségének megfelelően vagy különleges minőségű vastag bitumen, vagy pedig portland cement bevonattal ajánlatos ellátni. A bitumenfajták fizikai tulajdonságai bizonyos fokig eltérők a gyártási módszer szerint. Az ú. n. fúvatott bitumen plasztikusabb, mint a vacuum bitumen. Az újabban elterjedt cementbevonatok átlag 1:2, 1:3 keverési arányú cementből állanak és a víz átnemeresztő-képesség megjavítása céljából trikozállal, aquazittal, vagy hasonló anyagokkal készülnek. A jó tapadás elérése céljából aszfaltemulziót, vagy aszbesztet adagolnak a cementhez. A cementbevonat vastagsága a célnak megfelelően változik, általában 4—5 cm körül mozog. A mi viszonyaink mellett a csőanyagnak a korrózió ellen megfelelő összetételű bitumenes, vagy kőszénkátrányszurok alapanyagú védőréteggel való bevonása elegendő védelmet nyújt. A megfelelően lágyított kő-