Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' pesten ezidöszerint nem tartom célszerűnek annál kevésbbé, miután kifogástalan minőségű ivóvizünk szükség esetén korlátlanul szaporítható. Ha meg akarják kísérelni mégis a karsztvíz felhasználását, akkor e célra kísérletképpen a legjobb helyet tudom ajánlani az Ürömhegy környékén, ahol a hegy déli oldalán 164 m magasan, 18 in mélységben, 146 m-nyire az A. t. sz. f. már akadtam karsztvízszerű kútvízre, amelynek a hőmérsékletét 15.2 C fokúnak mértem. Ha valahol, akkor itt a legtisztább karsztvizet lehet nyerni, és ami fő nem nagy mélységben, amelyet egy lejtakna segítségével lehetne talán forrásként a felszínre juttatni. Egy másik hely, ahol a karsztvíz kísérletileg feltárható volna, amint erre figyelmemet fiam, dr. Horusitzky Ferenc felhívta, a Sashegy északkeleti sarka, ahol a dolomit 160 m magasság körül már fel van tárva, tehát kb. 50 m mélységben vagy még magasabban a kasztvízszint már elérhető. A karsztvíz hőmérséklete 13—14 C° szokott lenni, aszerint, hogy milyen mélységig hatolt le a víz. Hőfokuk mélységbeli származásuknál fogva tehát valamivel magasabb szokott lenni, mint a környező közönséges források vagy talajvíz-kutak. Általában azonban a karsztvíz esetében nincs meg a mélység és a víz hőfoka között az a törvényszerű összefüggés, melyet egyebütt a geotermikus grádiens fejez ki, miután a karsztvíztömegben különböző mélységek vize keveredik, s így az egyes mélységek közti hőmérsékletkülönbségek kiegyenlítődnek. III. A rétegvíz. A karsztvíztől eltekintve, melynek utánpótlása a kőzet hasadékain és részben kitágított karsztos járatain keresztül szabadon és szinte ellenállás nélkül jut le a földfelszín alatt tárolódó víztömeg tükréhez, a következőkben ismertetendő földalatti vizek közös tulajdonsága, hogy a felszínről nehezebben és lassabban szivároghatnak alá. A laza és porózus kőzetek szemecskéinek kisebb-nagyobb hézagai között a kőzetszemek adhézióját és tekintélyes súrlódást legyőzve juthatnak csak le a gravitáció hatására a beszivárgó vizek a földfelszín alatt tárolódó víz tükréig. Ezen út közben a kőzet a víz egy részét absorbció útján vissza is tartja, s különösen a kőzet nagyobb kolloidtartalmú, tehát agyagos részei azok, melyek a vizet ilyen módon megkötni képesek. Annál könnyebb ennélfogva a víz útja a föld belsejében, minél nagyobb szemekből tevődik az üledékes kőzet össze, azaz minél nagyobb hézagok állanak a kőzet egyes szemei között a víz mozgásának rendelkezésére, s ezáltal minél kisebb a legyőzendő súrlódás és minél kisebb a felület, melyeken az adhézió érvényesül. Másrészt annál könnyebben mozog a víz a föld belsejében, minél kisebb a kőzet kolloidtartalma, agyagtartalma, mely a vizet megköti.