Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'72 Horusitzky Henrik A kőzet agyagos alkatrészei, miközben vizet vesznek fel, meg is duzzadnak, s ezáltal a pórusokat is többé-kevésbbé elzárják ,s így még jobban megnehezítik a lefelé törekvő vízcseppek útját. A fenti viszonyok szabják meg tehát az üledékes kőzeteknek átjárhatóságát a lehullott csapadékvizek által. A legjobb „vízvezető" vagy „vízátbocsátó" „permeábilis" kőzetek ezért a kavicsok, majd tiszta homokok, kevésbbé jók az agyagos homokok, s csak a majd tárgyalandó speciális körülmények között vezetik a vizet nagyobb mértékben a márgák, és gyakorlatilag teljesen „vízzáró" vagy „vízrekesztő" „impermeábilis" rétegeket alkotnak a legfinomabb szemcséjű és legnagyobb kolloidtartalmú kőzetek, a plasztikus agyagok. A föld belsejében tárolódó víztömegek, eltekintve a régebben „juvenilis"-eknek nevezett vizektől (Weszelszky Gyula, 320), melyeknek eredete vitás és melyeket részben a mélységben meghúzódó megolvadt kőzettömegeknek, a magmának gőzeiből, részben a mai felfogás szerint a mélységbe süllyedt kőzettömegek dehidratizációjából származtatnak, általában közös eredetűek. Forrásuk a nap melege által elpárologtatott s a földre mint csapadék visszahullott víz, mely részben a földbe beszivárogva mozog tovább, hogy helyenkint a felszíni vízhálózatot tápláló források, vagy mesterségesen megnyitott kutak útján újra a felszínre kerüljön. Ezen régebben álalában „vadosus" vizeknek nevezett vizeknek közös forrása tehát a csapadékvíz, s a víz keringésének hajtóereje a vizet mindég újra felemelő, elpárologtató Nap melege. A párolgás nemcsak a víz keringésének állandóságát biztosítja, hanem bizonyos esetekben a víznek a föld mélyébe való szivárgását is meggátolja, vagy megnehezíti, a beszivárgó víz mennyiségét csökkenti. A viz egyrésze már a felszínre való lehullás után elpárolog, mielőtt a föld belsejébe szivárgott volna. Egy másrésze csak rövid utat tesz meg a föld belsejében, mert a kapillarítás útján újra felhúzódik a felszínre és elpárolog. A kapillaritásnak természetesen csak a finom szemű kőzetek esetében (homok, lösz) van szerepe. Elpárolog végül a víz egy része a növények életműködése folytán is, melyek a gyökerükkel felszívott vízmenynyiség egy részét leveleiken át újra elpárologtatják, visszaadják a légkörnek. A beszivárgó és az elpárolgó víz közti viszony igen sok tényezőtől függ. A talaj minőségén kívül befolyásolja a térszín morfológiája (síkság, lankás vagy meredek lejtő), az eső minősége (lassú vagy záporeső*), a növénytakaró (erdő, rét) stb. Messze vezetne, ha e kérdés tárgyalásába itt részletesebben belebocsátkoznék. Nagy átlagban a csapadék 33%-át tekinthetjük úgy, mint amely a föld alatt tárolódó vizeket táplálja. A talajba leszivárgó víz mindaddig halad lefelé, míg valami víz* L.: Az e/só'irodalmi cikkem: Horu sitzky Henrik (186-a): Az eső mechanikai hatásáról. (Természettud. Közi. XXVIII. köt. 1896. évf. 323. füz. pag. 381.)