Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' különbözteti meg a többi forrásoktól, melyekben ezek az alkatrészek nincsenek kimutatva. Molnár Dénes (450) szerint a Gellérthegyi forráscsoport tartalmaz legtöbb szulfátot (Na-, Mg-, Ca-szulfát), a Józsefhegyi forráscsoportot viszont nagyobb hidrokarbonáttartalma tünteti ki. A Csillaghegyi forráscsoport, melyhez a Rómaifürdő is tartozik, ásványos tartalomban az előbbieknél jóval szegényebb, koncentrációja, keménysége kisebb, hidrocarbonáttartalma minimális, s a többi forráscsoport több alkatrésze is hiányzik belőle, így egyáltalában nem mutatható ki benne vas és mangán. Az eredetileg közös származású vizek közti chémiai különbségek azáltal jönnek létre, hogy a földrajzilag különböző pontokon némileg eltérő lehet a képződmények fáciese, különböző az altalaj kőzettani összetétele, s azáltal a vastag fedőrétegeken áthaladó vizek különböző összetételű sókkal gazdagodnak és összetételük különbözőképpen módosul. Általában a budai hévvizekben a következő alkatrészek találhatók meg: Ca = Calcium Mg = Magnézium Na = Natrium K = Kalium Li = Lithium Sr = Strontium Ba = Barium Fe = Ferrum Mn = Mangan Al = Aluminium Cl = Chlor Br = Brom J = Jod FI 2= Fluor Hidrocarbonai Sulfai Phosphat Silicat Borat Szabad szénsav (C0

2) Kénhydrogén (H

2 S) Nem volt célom a Budai hegység hévforrásainak a részletekbe bocsátkozó feldolgozását nyújtani e fejezetben, annál kevésbbé, mert magam helyszíni vizsgálatokat és méréseket alig végeztem, tekintettel arra, hogy hévforrásainkat Papp Ferenc dr. már évek óta tanulmányozza és