Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'68 Horusitzky Henrik ezekről szóló tanulmányát, az én Buda hidrogeológiai munkámmal egyidőben megjelenteti. A fentiekben csak általános képet adtam. Egynéhány részletre alkalmam lesz még majd a hidrológiai viszonyok kerületenkinti részletes tárgyalása folyamán kiterjeszkedni. II. A karsztvíz. A karsztvíz nevét a Karszthegységről nyerte, éppen úgy, mint mindazok a jelenségek, melyek mészkőhegységekben a víz oldó hatásával vannak összefüggésben, s melyeket mint karsztjelenségeket foglalunk össze. A karsztvíz, az egyéb üledékes kőzetekben mozgó vizekkel ellentétben, nem a kőzet pórusaiban, szemecskéi között mozog, hanem a mészkövek hasadékrendszerét, s a víz oldó hatása következtében keletkezett karsztos üreg- és barlangrendszerét tölti ki. A mészkőtömegekbe kerülő csapadékvíz ebben a karsztos üreg- és hasadékrendszerben mindaddig mozog, a gravitátiót követve, lefelé, míg a vízrekesztő feküt el nem éri; s azután a karsztos járatok egész összefüggő hálózatában nagyjából azonos magasságban állapodik meg, összefüggő víztükröt alkot, a közlekedő edények törvényeinek engedelmeskedve. A mészkő-, dolomit-hegységek belsejében ez az összefüggő víztükör az. amit a karsztvíz tükrének, vagy szintjének nevezünk. A víz mozgását a mészkő- és dolomit-tömegekben, mint említettem, a kőzet hasadék és karsztos iireg-barlanghálózata teszi lehetővé. Ezek a hasadékok és üregek keletkezésüket eredetileg azoknak a kéregmozgásoknak köszönhetik, melyekben e kőzettömegek résztvettek, tehát azoknak a tektonikus erőknek, melyek a területet érték. A Budai hegység történetében számos nyugtalan, forrongó időszakot lehet követni, midőn a hegységet hatalmas hasadék-rendszerek szelték át, melyek mentén egyes kéregrészletek el is mozdultak, kiemelkedtek vagy lesüllyedtek, s ezáltal a hegység mai rögös szerkezete kialakult. Ilyen hatalmas mozgások, a hegység összehasadozása ment végbe a kréta- és a harmadkor határán lezajlott ,,laramiai revolutió", az eocén és oligocén határán lezajlott ,,pireneusi hegyképződési időszak" folyamán, de mint a hegység fejlődéstörténete folyamán láttuk, a későbbi korok folyamán is. A leszivárgó vizek a kisebb-nagyobb repedéseket és hasadékokat folyton tágították, bővítették, miután a levegő szénsavtartalmát magábaoldó csapadékvizeknek a mészkövekkel szemben tekintélyes oldóhatásuk van, s így jöttek létre a barlangok, a víz oldó hatását szemléltető üregek, dolinák, töbrök, ravaszlyukak, melyeknek összességét karsztjelenségeknek, vagy a víz oldó, korrodáló hatását jelezve, korróziós üregeknek nevezzük. A nagyobb barlangok mélyén földalatti patakok, a föld felszínéről