Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'66 Horusitzky Henrik és vízszolgáltató képessége is. Azok a kutatások, melyek a Dunavízállás és a források vízszintje és vízszolgáltatása közti összefüggéseket kutatták, kiderítették, hogy ezen a téren felismerhető a Dunavízállás ingadozásával némi összefüggés. Áradáskor a thermáfis vizek felnyomódási magassága és vízszolgáltatása emelkedik. Ezt az emelkedést azonban nem a megnagyobbodott Dunavíztömegnek és a hévvizeknek a keveredése idézi elő, hanem az a körülmény, hogy a Duna-mederben is feltörő hévforrásoknak, az úgynevezett szökevényforrásoknak vizét a Duna ilyenkor visszaszorítja és a többi forráscsatornán való kiáramlásra készteti, miáltal természetesen ezek hidrosztatikus nyomása és vízmennyisége megnövekedhetik. A hévvíznek és a Duna-víznek a keveredése még az ilyen igen magas Dunavízállásnál is jelentéktelen, ha kis mértékben végbe is mehet. Erre vall az a kismértékű, 1.5 C fokos lehűlés, amit Molnár Dénes (450) mérései a thermális vizeken magas Dunavízáradáskor kimutattak. Fentebbi megállapításunkat, mely szerint a hőmérsékleti ingadozások a Dunavízállástól függetlenek, az ilyen minimális és csaknem a mérési hibákon belül levő ingadozásoktól eltekintve, kell érteni. Magas vízálláskor az egyes forrásokban észlelt nagyobb hőmérsékletingadozások gyakran azzal magyarázhatók, hogy maguk a forrásmedencék nincsenek mindig úgy kiépítve, hogy a magas vízálláskor megduzzadt talajvizet kizárják, s keveredés már itt a felszín közelében, magukban a medencékben mehet végbe. Lehet, hogy a vizsgálatok előrehaladásával idővel a forrásokra ható különböző tényezők és a források vízhozama, hőfoka, hidrosztatikus nyomása, stb. közt számszerű összefüggések lesznek kimutathatók. Addig azonban még talán évtizedes megfigyelésekre és főleg pontos, összehasonlítható, egyenlő feltételek közt történő mérésekre lesz szükség. Egyelőre, mint Pálfy Móric (236, 339) is kimutatta, a Duna vízállása és a források vízmennyisége között szoros arány nem ismerhető fel. A budai hévvizek feinyomódásának magassága az A. t. f. 97—105 ni' közt van. Vízszolgáltató képességük pedig napi kereken 50.000 m

3-rebecsülhető, amely összeg a jelzett három vízcsoport között következőkép oszlik meg: A Gellérthegyi forráscsoport ád naponként kb. 5400—7000, a Józsefhegyi forráscsoport ád naponként 23.600—25.000, a Kerékmalom forrás és a Római-fürdő forrásai adnak naponta kb. 17.000—20.000 m

3 thermálvizet. Vissza kell még térnem a vizek kémiai összetételének kérdésére. Bármennyire is „testvérvizek" a budai hévforrások, Emszt Kálmán kifejezésével élve, kisebb mértékű különbségek adódnak összetételük között. Ha az egyes forráscsoportokat geografiailag különítjük el, azt tapasztalhatjuk, hogy a Gellérthegyi forráscsoportot csekély jód és bróm tartalma