Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'56 Horusitzky Henrik de ez a víztömeg már teljesen elszakadt a Földközi tengertől, sótartalma mindjobban felhígul, s már csak Románián keresztül az orosz Szarmata síkságot elborító beltengerrel függ össze. Ez, ha nagyobb méretekben is, éppen olyan elszigetelt medence volt, mi^t késői maradványa, a mai Kaspi tenger. Ezután a Szarmata beltenger után kapta a miocén utolsó szakasza, a felső miocén a szarmata emelet elnevezést. Fehér, jól faragható mészkövek rakódtak le ebből a tengerből, milliószámra tartalmazva a Cerithium nevű csigákat, melyek már felhíguló tengervizet, az úgynevezett félig sós-, vagy brakk-vizet kedvelték, s melyekről a mészkövet magát is cerithiumos mészköveknek nevezzük. Ez a jól faragható fehér mészkő, melybe kitűnő boros- és söröspincék vághatok, vetette meg az alapját a budafoki kitűnő borászatnak és ez vonzotta Kőbányára a budapesti söripart. E két területen vannak meg a cerithiumos mészkő padjai a legszebb kifejlődésben és legnagyobb vastagságban. Zugló felé már a szarmata is agyagos kifejlődésbe megy át, de a szarmata agyagokban is elárulják a beléje zárt cerithiumok az üledék korát és eredetét. VI. A pliocén. A pliocénben tovább folyik a sós víz felhígulása. A Magyarországot elborító hatalmas tórendszert a pontusi—pannóniai emelet idején, a pliocén idősebb szakaszában már olyan élővilág népesíti be, mint a minőhöz hasonlót a Volga torkolatánál találunk, ahol a beömlő hatalmas folyó édesvíztömege hígítja fel a Kaspi tenger vizét. Ennek a hatalmas tórendszernek az üledékei sem folytonosan mennek át a szarmata üledékeiből. Változtatták az egykori medencék közben a helyüket, mert a pontusi— pannóniai üledékek általában nemcsak a szarmatát, hanem a régebbi üledékeket is fedik. A pontusi rétegek lerakodása előtt az egykori szarmata térszínt az erózió letarolta, s ezt a letarolt térszínt borították újra el a pontusi—pannóniai tórendszer hullámai, a „praepontusi eróziós időszakot" követve. A pontusi—pannóniai emelet hatalmas tórendszeréből sokhelyütt nagy vastagságú homok-agyag sorozat rakódott le, mely sorozatot a beléjük zárt, s a geológiai kort eláruló kecskeköröm alakú kagylók (Congeriák) és a jellemző csigafauna (Melanopsziszok) segítségével szoktak tagolni. A Budai hegység kiemelt területét összefüggő pannon beltó sem érte már el. Földvári Aladár (350) megállapítása szerint Budafok érintésével Sóskút irányában húzódott el a pannon partvonal, s onnan északra Biatorbágy felé követhető. A Budai hegység ebből a hatalmas vízzel borított pontusi—pannóniai medencéből félszigetként emelkedett ki, melyen belül csupán Budaőrs határában, a Széchenyi hegyen és a Sashegy környékén találkozunk egy kis zárt tó maradványaival. A pontusi—

pan-