Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' Az üledékeket vizsgálva, a középső miocén elején a helvétienben, a „felső mediterrán" idősebb szakaszában, mindenesetre újra a tenger kisebb elmélyülésének, s részben kiterjedésének lehetünk tanúi. A Budai hegységben ennek a folyamatnak nem találjuk meg nyomát. Ha a helvetien tengere el is öntötte a hegység peremét, üledékeit ma már eltávolította a későbbi idők eróziója. A városligeti artézi kútban, az Illés-utcai főgyűjtőcsatornában, a káposztásmegyeri vízművek Dunaalagútjában, s Mogyoródon feltárt helvétien-ikori mélyebb agyagos-iszapos üledékek, úgynevezett slírek azonban kétségtelenül a tenger mélyülését jelzik, s távolabb északra Szentendre—Leányfalu környékén a helvétien bryozoás mészkövek jelenléte tanúsítja, hogy a középső miocén elején a tenger a Duna balparti területeket is elérte. Sashalom környékén és Kőbánya altalajában, valószínűleg a délnyugati szárazulatról érkező folyók torkolatainál durva konglomerátok rakódtak le a helvétienben. A középső miocént, vagy a felső mediterránt ezután egy országszerte nyugtalan, mondhatnánk forrongó földtörténeti időszak szakítja derékba. Ekkor törtek ki köröskörül a Szentendre—Visegrádi hegység és a Cserhát hatalmas vulkánjai, mely utóbbiakból tekintélyes vastagságú piroxénandezit konglomerátok kerültek Fót és Mogyoród környékére, tehát fővárosunk közelébe, s ekkor törtek ki azok a még bizonytalan helyű riolitvulkánok, melyeknek egykori hamuja, „tufái", a főváros altalajában is sok helyütt fedik a helvétien üledékeit (Rákos, stb. környéke). Ez a fehér vulkáni hamu, riolittufa, már szárazföldre hullott le, de nem szűntették még meg a riolitvulkánok működésüket akkor sem, mikor a középső miocén, vagy felső miocén fiatalabb szakaszában, a tortonienben újra tenger alá kerülő területen a fehér lajtamészkő lerakódott, amit a rákosi vasúti deltában és a tétényi fennsíkon a lajtamészkő közé települő riolittufarétegekből láthatunk. A lajtamészkö tengere is megtorpan a Budai hegységnél, s hullámai a tétényi fennsík területén verdesték a hegység ma is élesen kiemelkedő déli partjait alkotó dolomitsziklákat. A lajtamészkő fehér, kövületekben gazdag kőzet, melyet főképpen a tengerben nagymennyiségben élő mészkiválasztó algák, lithotamniumok építettek fel. A pesti oldalon észak felé a tortonien üledékei is agyagos-homokos kifejlődésbe mennek át, s Pestújhely altalajában már gyönyörűen megtartott csigákat és kagylókat tartalmazó szürke homok helyettesíti a tétényi fennsík és a rákosi vasúti delta környékének lajtamészkövét. Az ősi Földközi tenger, melynek hullámai, mint láttuk, a mai partjaitól jóval északabbra is nagy területeket borítottak el, ezután már gyorsan eltávozik egész közép Európából, s végleg elhagyja hazánk területét is, hogy elfoglalja mai végleges helyét. Hazánk nagy részét még jó ideig többé-kevésbbé elborították a tenger még mindig sósvízű maradványai,