Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'50 Horusitzky Henrik idöszak"-nak, a „laramiai hegyképzödés"-nek eredménye. Maga az eocén már viszonylag nyugodt volt a kéregmozgások szempontjából, melyek ekkor, mint láttuk, a terület egészben való lassú sülyedésére és emelkedésére szorítkoztak, melyeket a tenger ingadozásai jeleznek. Az ilyen lassú, egyöntetű mozgásai valamely területnek az úgynevezett epirogénmozgások, az eocént tehát „epirogén időszak"-nak kell tekintenünk. A budai márga időszaka után ismét forrongani kezdtek a földkéreg meggyülemlett erői és egy orogén időszakot, hegyképződési időszakot robbantottak ki. Ebben az időben is világszerte követhető a földkéreg nyugtalansága. Ebben az időben tornyosultak pl. fel a Pireneusok, amiről az eocén és oligocén között lezajlott orogén időszakot, illetve kéregmozgásokat „Pireneusi hegyképződési" időszaknak nevezik. A Budai hegység kialakulásában is e pireneusi hegyképződési időszaknak volt a legjelentősebb szerepe. A budai márgával együtt kiemelkedtek ekkor a hegység szétdarabolódott részletei, rögei, s a budai márgát ezért a magas gerinceken is megtalálni. A kiemelkedett rögök között mélyedések, vetődést árkok alakultak ki, melyeket azután később az előretörő oligocén tenger üledékei foglaltak el. IV. Az oligocén. Az előbbiekben említett pireneusi hegyképzödés időszaka erősen megváltoztatta a Budai hegység ősföldrajzi képét. A kéregmozgásokkal kapcsolatos általános emelkedés eredményeképpen a terület újra szárazra kerül, a szél és víz romboló munkája fog hozzá az előző korokban leülepedett kőzetek pusztításához. Üledéket ebből a korból csak egyes helyeken ismerünk a Budai hegység környékéről, s ezek az üledékek is csak vékony szárazföldi agyagok, melyek a következő hárshegyi homokkő és harmadkori üledékek, vagy a triász közé iktatódnak. A Budai hegységben inkább a régi üledékek lehordása, denudáció ment végbe ebben az időben. Az oligocént bevezető szárazföldi időszakot nevezte el Telegdi Roth Károly (285/a) infraoligocén denudációs időszaknak. Az a bizonytalanság, ami a budai márga rétegtani helyének megállapítása körül mutatkozik, mely kőzetet újabban hajlandók sokan az eocénhez sorozni, míg régebben általánosan alsó oligocénnek tekintették, folytatódik az oligocén alján fellépő üledékek értékelése körül is. A geológiai korok határain leülepedett képződmény elhelyezése a történeti-geológiai táblában többnyire vitákra ad okot, amit a képződmények határ-helyzete miatt nem is lehet csodálni. Régebben a Budai hegységben az eocén-sorozat kialakulása után képződött első üledéket, a hárshegyi homokkövet általában az alsó oligocénbe helyezték és a budai márgával egyidős üledéknek tekintették. Eszerint a felfogás szerint a hárshegyi homokkő a budai márgát le-