Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
' 5 0 Horusitzky Henrik lépő ortophragminás vagy orbitoidás mészköveket „alsó orbitoidás szint"-nek, szemben a majd tárgyalandó magasabb szinttel, a „felső orbitoidás szint"-tel (a bryozoás mészkövek szintje, 1. alább). A nummulinás, vagy régebbi nevén nummulites mészkő, az orbitoidás, vagy másképen ortophragminás mészkövek csak főtípusai a Budai hegység bartonien üledékeinek, mely a hegységben a legnagyobb területeket borítja. Az egyes kerületek részletes földtani leírása folyamán vázolom ezen üledékek elterjedését. Az egykori tengerfenék változatos és különböző élettani feltételeket biztosító kialakulása szerint más fáciesekkel is találkozunk ezen időszak folyamán. Korallos mészkövek, tüskebőrüek maradványait tartalmazó echinoideás mészkövek, mészkiválasztó lithothamniumok, algák, életműködése folytán keletkezett lithothamniumos mészkövek, táblás mészkövek ékelődnek helyenként a rétegsorba, s teszik változatossá az egykori tengerfenék számos élőlényének maradványát, csigákat és kagylókat tartalmazó felső eocén-üledékek képét. A nummulitmészkő és az alaphegység között a felső eocén tenger előnyomulása folyamán keletkezett már említett abráziós konglomerátok még egyebet is elárulnak a terület földtörténetéből. Több helyen, Budakeszin, a főváros szomszédságában, a zugligeti Fácán-vendéglőnél, s a fővároson kívül eső területen másutt is vulkáni kőzetekből levő kavicsokat is találni a konglomerátot felépítő, legömbölyített kőzetdarabok között. Ezek a mállott eruptív kavicsok, andezitféle porfiros szövetű kőzetek arra vallanak, hogy a Budai hegység közelségében andezitvulkánoknak is kellett a nummulitmészkő lerakodását megelőző időkben működni. A bartonien előtti tűzhányók működésének nyomai figyelhetők meg a Ferenchalmon is, ahol a domb északkeleti oldalán levő nagy, porló dolomitot feltáró kőfejtőben a dolomit hasadékaiban összepréselt s kovasavas hévforrásműködés folytán kissé elváltozott riolittufát, tehát az andezitnél nagyobb kovasavtartahnú kőzetet szolgáltató tűzhányó hamuját lehet megfigyelni. Ennek az egykor valószínűleg nagyobb tufatakarónak elpusztulásából származnak azok a sűrűn elhintett kvarckristályok, melyek a dolomitra települő eocén-miészkőben úgy a Ferenchalmon, mint a Kishárshegyen feltűnnek. A bartonien előtti tűzhányók helyét egyelőre megállapítani alig lehet, a főváros területétől azonban nem lehettek távol. Ezek a nyomok jelzik a legrégibb vulkáni működést, melyet Budapesten, illetve környékén ismerünk. A bartonien után egy rövidebb időre megfordult a terület eddig követett sülyedő tendenciája. Ezzel kapcsolatban helyenkint egy kissé a tenger is visszahúzódik, s a tenger szigetvilágának növekedik meg a területe. így érthető csak, hogy a hegység d^li peremén a felső eocén legfiatalabb szakaszában, a priabonienben már egykori partvonulatot észlelhetünk.
