Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Kerekes József dr.: Morfológiai adatok a Budai-hegység kialakulásához

498 Dr. Kerekes József magas, 100° C körüli hőmérsékletére is meglehetős biztonsággal következtethetünk. Mindkét üreget gejzirszerü hévvizek oldották ki felszínre törekvésük közben. Nyílván a felemelkedő forró vizeknek a breccsává zúzódott dolomitban és a tömött briozoumos márgában való eltérő áramlási sebessége a íőoka kioldatásuknak is a feltörő vizek valószínű visszatorlódási helyénél, a két kőzet határfelületén! A felszín alatt kioldott, ú. n. vakbarlangok tehát ezek, amelyeknek a létrejötte jelen esetben a kőzetminőséggel kapcsolatos és független a térszín erózióbázisától! Tengerszint feletti helyzetükből tehát kialakulásidejükre semmiféle következtetést le nem vonhatunk. Mivel azonban kioldásuk anyaközetük elkovásításával egyidejű volt, a kecskehegyi hévvízműködés kormeghatározása segítségével célhoz érhetünk. A Budai-hegységben a hévvízmüködéseknek valóban változatos skálájú, nagyszabású emlékeit találjuk. Különösen reányomták ezek bélyegüket a Csíki hegyek területére, olyannyira, hogy itt igazán egyeílien lépést sem tehetünk anélkül, hogy a melegvízi kőzetelváltozásoknak valamelyik fajtájával ne találkoznánk. Magától értetődő tehát, hogy a hévvízmüködésekkel kapcsolatos jelenségeknek ez a „locus classicus"-a sok kiváló geológusunkat ihlette meg és gazdag irodalom felvirágzását váltotta ki maga körül. A Csíki hegyek hévvízi kőzetelváltozásainak emlékei csaknem kizárólag lecsonkult forrástelérek, szelektívus lepusztulással kipreparálódó sziklafalak, oszlopok, kőbálványok, sziklatarajok stb. alakjában, körülöttük elporló kőzettel. Az elváltozásoknak nagy területen egyező minőségi eloszlása arra enged következtetni, hogy az egész területen egyugyanazon időszakban törtek föl a hévvizek. Az irodalmi adatok között több korhatározó értékűt is találunk. Elsőül Schréter állapítja meg a Farkasvölgy nyújtotta feltárásból a kalcedónos-kvarcos anyaggal cementált pannóniai abráziós, partközeli kavics vizsgálata alapján, hogy itt a „hévforrás valószínűleg egyidejűleg működött a kavicsok lerakódásával".

1 Utána Vendl A. közli, hogy a „Csíki hegyek 303 és 314-es magassági pontjai táján" (az Ökröshegy-Lóhegy vonulatban, a Kecskehegytől alig egy kilométer távolságban!) „is észlelhető" pannóniai korú „vasas konglomerátum, ill. homokkő".

2 Schafarzik mindezekhez a Sashegy Ny-i rögének csúcsán is megtalálja a hévforrásműködéstől elváltoztatott pannóniai abráziós konglomerátumot.

3 Végül Scherf az összes hazai és az analóg külföldi irodalmi ada1 Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai hegységben. (Földt. Int. Évkönyve. XIX. 1911—12. p. 196.) 2 Reambuláció Budaörs környékén. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1917—19. p. 45.) 3 Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. (Hidrológiai Közlöny. 1. 1921. p. 14.)