Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' arra enged következtetni, hogy a közelben a harmadkor bizonyos szakaszaiban a hegység környéke vulkáni működés színhelye volt. Ennek a vulkáni kőzetnek a mélységben meghúzódó gránitos tömegből, gránit batolitból kellett táplálkozni. A Budai hegységtől arányiag nem távol, a Velencei hegységben a későbbi hegyképző mozgások és a letárolás a felszínre hoztak ilyen hatalmas gránit batolitot, mely a Velencei hegység főtömegét alkotja. A gránitmagmának a betódulása a földkéreg mélységének rétegei közé sokkal régebben, már a Föld ókorában, a palaeozoikumban ment végbe, amit az izzó magmától átalakított, kontakt-metamorfózist szenvedett ókori üledékek mutatnak, de, hogy a fiatalabb harmadkorig is aránylag kis mélységben húzódott meg e gránittömeg alatt a még izzó magma, azt mutatják azok a gránitot áttörő vulkáni kőzetek (pl. a Nadap, Sukoró környéki andezitkocsányok), melyeket Vendl Aladár (300) fiatal harmadkori vulkánikus kitörésekre vezet vissza. A Velencei hegységben a vulkáni működés megszűnte után a terület élénk vulkáni utótevékenység színhelye volt, melynek eredményeképpen kovasavas hévforrások sok helyen elkovásították és elbontották a kőzeteket. A Budai hegységben is élénk kovasavas hévforrás tevékenység folyt le a harmadkor folyamán, amit az elkovásított harmadkori kőzetek, budai márgák és hárshegyi homokkövek mutatnak, melyeknek kovasavtartalma éppenúgy a kovasavban gazdag gránit-magmából származhatott, mint a Velencei hegység régi hévforrásainak kovasavtartalma. E hévforrások kőzeteket elbontó hatásával és hévforrásokra jellemző ásványokat tartalmazó lerakodásaival is gyakori jelenségként találkozhatunk hegységünkben. Ezek az analógiák arra késztetnek, hogy a Budai hegység mélyében is a Velencei hegységben, középhegységünk legidősebb magjaként a felszínen levő gránitot tételezzük fel, mint legidősebb képződményt, melyből talán a budai hévforrások rádióaktivitása, gazdag rádium és rádium-emanációtartalma is származtatható. A gránit-magma feltódulásának idejét a Föld ókorának, a palaeozoikumnak idejére kell tennünk. Ez a gránit-magma már leülepedett ókori üledékek közé nyomódott bele, melyek a gránitot fedték is és valószínűleg fedik a Budai hegység alatt a föld mélyén rejtőző gránitot is, mert Nadapon a gránittal érintkezve az izzó magmával való érintkezéstől átalakult, eredetileg agyagos kőzeteket, kontaktmetamorf csomóspalákat látunk. Hogy ezek az üledékek milyen körülmények közt rakódhattak le, arról azonban semmit sem tudhatunk, mert ez a kontaktmetamorfózis a kőzet eredeti alakját teljesen megváltoztatta. Az ókor régebbi üledékei a hatalmas nyomás hatására s hosszú idő alatt már kristályos palákká alakulhattak át. Csaknem teljes bizonyossággal számíthatunk azonban a Budai hegység altalajának mélyén a föld ókorának legfiatalabb üledékeként leülepedett permi homokkő és konglomerát jelenlétére. Az óharmadkor végén, mikor