Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Ijjász Ervin dr.: Az erdő szerepe a természet vízháztartásában

Az erdő szerepe a természet vízháztartásában 419

1 nyok mellett a szomszédos fátlan területen. Ezt mutatja a 4. és 5. ábra, valamint a 3. számú fénykép is. Utóbbi világosan szemlélteti, hogy a fatenyészet gyökérzetével az Alföldön teljesen hozzásimul az altalajvízhez. A fatenyészet és az altalajvíz között fennálló kapcsolatokról orosz, francia, német, indiai, délamerikai, finn és magyar megfigyelések állanak rendelkezésre. Ezek a megfigyelések egyöntetűen azt mutatják, hogy a fatenyészet és az altalajvíz kölcsönös hatása nemcsak a klimaövek szerint különböző, hanem még egy és ugyanazon klimaövön belől is. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az erdő a vízháztartást egyenlet valamennyi tagját többé-kevésbbé befolyásolja. A bevételi oldalon a csapadék-mennyiséget fokozza, a talajharmat képződését pedig hátráltatja. Kihatása azonban mindkét esetben csekély.. A kiadási oldalon az erdő szerepe már sokkal nagyobb. A lefolyást lényegesen csökkenti, miáltal mérsékli annak szélsőségeit, vagyis enyhíti az árvízveszedelmet és megakadályozza az elkopárosodást. A beszivárgást erősen fokozza. Ezért az erdős területek az altalajvíz és a források táplálóterületei. Az erdő legjobban az elpárolgást befolyásolja. Belsejében és közvetlen környékén lassítja az elpárolgást, míg nagy vízhasználatával meggyorsítja a víz körfolyamatát. A lombsátor ugyanis a csapadéknak nagy részét azonnal visszaadja a légkörnek, míg a fáknak mélyrenyúló gyökérzete a mélyenfekvő talajrétegek víztartalmát és az altalajvizet is bekapcsolja a víz körfolyamatába. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy az erdő jelentős szerepet tölt be a természet vízháztartásában, amiért az erdők fenntartása és megfelelő gondozása hidrológiai szempontból is nagy fontossággal bír.