Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Ijjász Ervin dr.: Az erdő szerepe a természet vízháztartásában

Az erdő szerepe a természet vízháztartásában 417 1. Az erdő szerepe a légköri-csapadék képződésében. Az erdőnek sokan csapadékképző hatást tulajdonítanak és azt állítják, hogy, ha az Alföldet befásítjuk, akkor annak éghajlata csapadékdúsabb lesz. Az erdőnek csapadékképző tulajdonsága nincs, mert az erdő a párában gazdag légtömegeket nem tudja olyan mértékben felemelni, hogy abból eső keletkezhessék. Az erdőnek van ugyan némi csapadékszaporító hatása, de ez gyakorlati szempontból nem nagy jelentőségű, mert alig tesz ki 3—4%-ot. Hiába fásítanánk be tehát akár az egész Alföldet is, annak éghajlata nem lenne csapadékban gazdagabb. Az erdő csapadékszaporító hatását legjobban zuzmaralecsapódás, ónoseső és ködszemergés alkalmával figyelhetjük meg. 2. Az erdő és a talajharmat kapcsolatai. A talajharmat olyan kondenzvíz, amely a talajban csapódik le. Innen ered elnevezése. A talajharmat a vízpáraáramlás terméke. A vízpáraáramlás azáltal áll elő, hogy a levegőben lévő vízpára a rendelkezésére álló teret éppen úgy, mint minden egyéb gáz, teljesen kitölteni törekszik. A vízpára ezért a páranyomáskülönbségek hatása alatt a magasabb feszültségű helyről az alacsonyabb felé áramlik és ott megfelelő körülmények között kicsapódik. A kicsapódás mindaddig tart, ameddig a fennálló feszültségkülönbségek ki nem egyenlítődnek. A vízpáraáramlás törvényszerűségeit a 2. számú ábra szemlélteti. Ebből láthatjuk, hogy a vízpára télen alulról felfelé, nyáron felülről lefelé áramlik. Az előbbi a téli, az utóbbi a nyári áramlás. Tavasszal és ősszel az áramlás iránya egymással ellentétes. Mégpedig tavasszal egymásfelé haladó, ősszel pedig egymástól eltávolodó. Az erdő a talajharmat képződést hátráltatja, mert az erdőtalaj felső és alsó rétegének páranyomáskülönbsége mindenkor kisebb, mint ugyanolyan viszonyok között a fátlan területen. Az erdőtalajban ezért a vízpáraáramlás s így a talajharmatképződés is kisebb fokú. 3. Az erdő szerepe a lefolyásnál. Az erdőnek a lefolyásra való kihatása csak a domb- és hegyvidéken jelentős. Síkvidéken ugyanis a csapadéknak mindenkor elegendő ideje van a beszivárgásra. Itt tehát lefolyásról nem is lehet szó. Hegyvidéken azonban, ha a talajra több csapadék hull, mint amennyit az ugyanakkor felvenni képes, a csapadék egyrésze a legnagyobb esés irányába lefolyik. Az erdőnek a lefolyás meggátlásában, illetőleg a csökkentésében felbecsülhetetlen jelentősége van. Az erdő ugyanis a lefolyóvíz útjába