Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
274 Buda hidrogeolóíriája 247 tartalommal. A Krisztina-körűt 99. számú, az egykori Teremtéshez címzett háztelken, 150.10 méteres mély kút volt, ahol a 125.80 m az A. t. sz. f. magasságban mélyeszteti kútban a 13.40 C fokú víznek 119.48 méternél volt a vízszintje. Az Alkotás-utca és a Nyárfa-utca sarkán, valamint az Alkotás-utca és a Királyhágó-utca sarkán (110. és 111. fúrási helyeken) három-négy méter mélységben az elemzések szerint kemény vizet értek el. Ugyancsak a Királyhágó-utcában, a 112. és 113. számú fúrásoknál, 1618 és 2232 mgr/lit. SO. ; mutatott ki az elemzés. A Böszörményi-úton, közel a Németvölgyi-úthoz, a villamos síneket állandóan emeli a feltörő víz. Sunavecz Mihály főfelügyelő úr felkért ennek megtekintésére. A hely meglehetősen kritikus, amennyiben itt húzódik azon törési vonal, amelyet a Kis-Svábhegy mellett is láttunk. Ez a nagy törési vonal kb. párhuzamos a Várhegy nyugati peremén haladó törésrendszerrel. Ezen törési vonal a budai márgát a kiscelli agyagtól választja el, ahol a márgában a keletről leszivárgó talajvíz további útja elrekesztődik. A meglehetősen meredek partból leszivárgó víz az utca feltöltéses anyagába kénytelen befolyni. A Törpe-utcában 12 méterig vízre nem akadtunk, végig löszben hatolt a fúró; a Böszörményi-út 31. számú ház előtt felülről számítva 9.60 méternél volt rétegvíz (149.87 m az A. t. sz. f.). Ettől délre, a Bohy Sándor-utcában, a 8. sz. ház előtt, 7.10 méter mélyen ugyancsak rétegvizet tárt fel a fúrás, a tengerszinthez viszonyítva 147.94 méteres nívóban. Ezek szerint itt a víz keleti, vagy inkább délkeleti irányban mozog. Az utóbbi helyen gyűjtött víz 503 mgr/lit. szulfátot tartalmazott, ami építkezéseknél már a víz agreszszivitására való tekintettel némi óvatosságot igényel. Ezeknél nagyobb meglepetést hozott azonban a XII. kerületben mélyeszteti utolsó, a Hegyaljai-út és a Budaőrsi-út sarkán lévő, 250. számú fúrás, ahol 15 méterig a kiscelli agyagban hatolt le a fúró és a 9.70 méter mélységből gyűjtött víz szulfáttartalma 1880 mgr/lit, összkeménysége pedig 179.8 német fok volt. Igaz, hogy a régi tabáni temető sarkán történt a fúrás, de nagyobbrészt a kiscelli agyagnak tulajdonítandó a nagy szulfáttartalom. Megjegyzem, hogy itt is egy törési vonal határolja a budai márgát és a kiscelli agyagot. 9. A Farkasréti köztemető szelvényei. A Széchenyi-hegy délkeleti nyúlványán, a Széchényi-hegy és a Sashegy közti nyeregben fekszik a Farkasréti köztemető, XII. kerület, Németvölgyi-út 67. számú főbejárattal. A köztemető felsőbb része pliocén kori, pannoniai-pontusi emeleti kőzetekből áll, amely alól északkeletről felső triász kori szaruköves dolomit búvik ki, délnyugatról pedig felső eocén-kori bryozoás márga kerül napfényre. Ezen pliocén kori rétegek lehúzódnak a temető alsóbb részére, a régi temető területére is, ahol annak felsőbb részét foglalják
