Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)
Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája
310 Horusitzky Henrik el, még pedig fehér márga, sárgás agyag, vagy veres homokkő alakjában, ezek a kőzetek vékony rétegben úgy a 188., mint a 189. számú fúrásnál előkerültek. Ezen dombhátnyúlvány a Bürök-utca és az Érdiés folytatólagosan a Hóvirág-utca között húzódik és délkeleti irányban lejt. Foltonként vékony rétegben lösz takarja a pliocén üledéket. A temető többi részein az oligocén kori kőzetek képezik a temető alapját.. A köztemetőt a keresztülhúzódó Németvölgy két részre hasítja: egy kisebb északi és egy nagyobb déli részre. A Németvölgy baloldali részén az alsó oligocén kori budai márga fekszik, uralkodó déli dűléssel, míg a Németvölgy jobboldali lejtőjén a közép oligocén kori kiscelli agyag terül el. A budai márga a Bürök-árokban van feltárva, ahol azt 2—6 m vastag kőtörmelékes lösz takarja. A temető déli területén a kiscelli agyag alkotja a felszínt is és csupán helyenként van vékony lösszel, feltöltéses anyaggal, illetve termő talajjal takarva. Amennyire a fúrásokból meg lehetett állapítani, a kiscelli agyag rétegei a Sasadi-dűlő felé, vagyis délkeleti irányban dőlnek. A kiscelli agyag uralkodóan sziirkés-sárgás színű agyag. A 195. számú fúrásban, a főbejárónál, a Jó Pásztor-szobor mögött mélyeszteti fúrólyukból 6.40 m-től 8.00 m-ig barnás, mocsári üledékre emlékeztető agyagot hozott fel a furó. Jellemző, hogy az öszszes fúrólyukakból kiemelt kiscelli agyag kisebb-nagyobb mennyiségben gipszkristályokat tartalmaz, amelyek között 5—6 cm hosszúak is akadnak. A temető Érdi-út felé eső részén ismét vastagabb lösz takarja a kiscelli agyagot, miért is ott a talajvíz, illetve a rétegvíz, 2 méteren alul marad. Több oldalról hallottam azt a panaszt, hogy a Farkasréti-temetőben a holttestek vízben áznak, sőt vándorolnak is más sírok helyére. E viszonyokat ellenőrizni akarván, miután ezt a II. ügyosztály is helyeselte, a temető alsó részén tíz, egyenkint 8 méter mély fúrást eszközöltem, amelyek alapján az előzőekben előadott földtani viszonyokat is figyelembe véve, a rétegvíz itteni viselkedéséről a következőkben számolhatok be. A kiscelli agyagban szivárgó rétegvíz hat fúrólyukban, a felszíntől számított 4—7 méter közötti mélységben jelentkezett, majd a következő napokban 1—4 méterrel emelkedett úgy, hogy amint a víztartó rétegeket megütötték, a víz felszállt az ásott sírgödrök mélységéig. Ha tehát a rétegvíz felfelé utat talál, egyik-másik koporsó valóban vízbe kerülhet. A másik állítás azonban, hogy egyes koporsók vándorolnak, illetve úsznak is, nem felel meg a valóságnak. A rétegvíz itt 11 C fok körüli hőmérsékletű, nagyon kemény és erősen szulfátos, épúgy, mint a talaj is, amely 2.50—5.00 méter mélységből vett két minta szerint sok S0 3-at tartalmaz. A budai márgában vizet nem észleltem, valamint a löszben sem. A Németvölgyben húzódik a törési vonal, amely a vizes területet a
