Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik egy helyütt otthagyta részint a környékbeli kőzetek elkovásodásában, részint az irodalom szerint ott talált barit, fluorit és kalcit kristályok alakjában. A legjobb bizonyíték azonban az egykori hévforrás, az édesvízi mészkőpadok jelenléte, amelyek ezen hévvizek egykori üledékei. Egy nagyobb és egy kisebb foltban találjuk meg az édesvízi mészkövet az említett rögös vonulatban még pedig a Kelenföldi-út felett, a Szirtes-utca és Fellegvár között, a régi Kálváriahegy helyén, amely kb. 200 méter magas, az A. t. sz.-hez viszonyítva. Ez oly szép fehér kőzet, hogy már a törökök felhasználták építkezési célokra. A kisebbik folt a Kelenföldi-úton levő mezőőri lak közelében fekszik s maradványai kb. 180 méternyire az A. t. sz. f. még fellelhetők. A Szent Gellérthegy déli oldalán, mint legrégibb felső eocénkori képződmény, orthophragminás és nummulinás mészkő előfordul kis foszlányban, továbbá a bryozoás márgával egyidős parti konglomerátum. Az utóbbi a Sziklatemplom északi kijárójánál és a kápolna bejárójánál látható. A Sziklatemplom oldalfalai ebből a szarukőkonglomerátumból állanak. A templom talpa a dolomiton van. A konglomerátum felett következik a bryozoás márga, amely itt a legfiatalabb eocén kori képződmény. Ez csupán foszlányokban fordul itt elő, amennyit a későbbi tengeri hullámok meghagytak. Az eocén kori képződmények déli, majd délnyugati irányba dőlnek, s rájuk közvetlenül budai márga telepszik. A budai márga körülövezi az egész két gellérthegyi hegyvonulatot. A hegy déli oldalán az említett eocénra telepszik, másutt ellenben közvetlenül a dolomittal érintkezik. A budai márga dőlése szeszélyes, rétegei hol délkeletre (a Gellért-fürdő felett), hol északra (a Kis Gellérthegy északi oldalán), vagy más irányban dőlnek. A gellérthegyi vonulat déli oldalán a budai márgára a kiscelli agyag húzódik rá. 6. A Sashegy és közvetlen környéke. A Kis Gellérthegytől nyugatra egy völgy választja el a hegyvonulat nyugati irányban való folytatását, ahol a jellemző alakú Sashegy emelkedik ki, mint önálló, azaz különálló hegytömb. A Sashegy tektonikai szempontból igen érdekes pontja a Budai hegységnek, ahol 7 völgynek megfelelő 7 törés által különválasztott 8 kisebb, egymásmellé sorakozó rögöt látunk, melyekből az egész Sashegy összetevődik. A törések északnyugati-délkeleti irányúak és a törések mentén a felszínen kis völgyek is húzódnak. A dolomitrögök mindegyike egy-egy kúp alakjában különül el közvetlen szomszédságától. Az 5 egymásmelleit kiemelkedő csúcs közül a keleti 259 m, a mellette levő 267 m, nyugat felé a következő kettő 245 és 247 m és az utolsó 249 m magas az A. t. sz. f. A nyugati hegycsúcstól délre két na-