Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeolóíriája 247 lógó sziklatömböket, azután megindultak a fúró-robbantó munkálatok, így készült el az a rész, amely a fekete Madonna kápolnájáig, illetve a később épített kolostorhoz vezetett. A robbantások után megmaradt oszlopszerű közeteket meghagyták a maguk természetességükben, részint támoszlopok gyanánt, részint a barlang belseje természetes szépségének megóvása szempontjából. Miután a barlang összedűlésétől félni már nem kellett, a barlangtemplomot 1926. év pünkösdjén átadták rendeltetésének és a budai Ferencesek gondozására bízták. Az 1930. év folyamán a> barlangtemplomot nyugati irányban nagyobbították, ahová a mai főoltárt helyezték el a Limpias feszület gyönyörű másával. A többi oltárra leginkább a magyar szentek képeit helyezték el, úgy mint: Szent Erzsébet, Szent Imre, Árpádházi boldog Margit, Szent István, Szent László, továbbá Szűz Mária képét. 1933—34. években a barlangtemplomhoz hozzáépítették a tornyos kőkolostort és 1934. május közepén beköltözött abba a magyar eredetű Pálos-rend, melynek tagjai azóta gondozásukba vették a zarándokok által sűrűn felkeresett Sziklatemplomot." A barlangtemplom helyszínrajzát itt mellékelem, sziklafalas tág bejáratát pedig az általános barlangtani rész ismertetésében, a 86. oldalon, 8. sz. ábrán mutattam be. 5. A Szent Gellérthegy és a Kis Gellérthegy. A két Gellérthegy kelet-nyugati irányban összetöredezett rögökben fordul elő, amelyeket északnyugat-délkeleti irányú főtörési vonalakra merőlegesen számos haránttörés tagol s választ el részben különálló hegytömbökre, illetve rögökre. A legnagyobb tömegű rög a Szent Gellérthegy, amelynek meredeken kiemelkedő sziklafalai a Dunapartot ékesítik. Ez a sziklatömeg első pillanatra rétegezetlen tömbnek látszik, de ha távolabbról gyönyörködünk a tájkép szépségében, csakhamar feltűnnek vastag padokban elváló rétegei, melyek észak felé látszanak dőlni. A másik két önálló dolomitrögöt a Mihály-utca és a Somlói-út találkozásától keletre és nyugatra találjuk, s végül messziről feltűnően a Kis Gellérthegy röge különül el, amelynek dolomitját egy régi kőbánya tárja fel a hegy nyugati végén. Mind a négy helyütt a dolomit a felső triászkori felső karni emeleti fődolomithoz tartozik, amely főleg szürke színű, de szennyes, fehéres-sárgás színű rétegeket is találunk az uralkodó szürke színű dolomit között, aimi főleg a törési vonalakon feltörő thermális vizek következménye. A törési vonalak itt igen sűrűn sorakoznak. Ezekhez alkalmazkodnak azután az egyes rétegdőlések, s ezért azok sem egyöntetűek. A Kis Gellérthegyi kőbányának a padjai pl. már délnyugat felé dőlnek, stb. Számos törési vonalon ömlött a thermális mélységbeli víz, amely nyomait nem