Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 113 5. A Kiscelli párkánysík. Az előbbi fejezetben említett két kis édesvízi mészkő maradványtól, a Józsefhegyitől és a Császárfürdő felettitől északra nagyobb travertinós plató, az úgynevezett Kiscelli párkánysík, fordul elő, amely a Szépvölgytől a Fényes Elek-utcáig, kb. 1000 méter hosszúságban húzódik. Délről a Salgótarjáni téglagyár agyaggödre tárja fel ezen plató szerkezetét, amelynek rétegzési viszonyait a 6. sz. ábra fényképén is bemutatom. Itt a szürkés-sárga színű, többnyire likacsos, ritkábban tömött édesvízi mészkő kb. 5 ni vastag. Az egész fennsíkon azonban a travertinó nagyobb vastagságot is elér, s az elhagyott kőbányákban 10 m-es padokat is észlelhetünk. A kőzetet igen jóminőségü épületkőnek használták fel. A párkánysik két törési vonal közé van szorítva, amely törésvonalakon tört fel a melegvíz, az akkori hydrosztatikai viszonyoknak megfelelően, a budai források mostani feltörési magasságánál kb. 50 méterrel magasabban. A két törési vonal úgy délre, mint északra tovább folytatódik, s a már említett két édesvízi mészkőfolt és a következőkben még ismertetendő hasonló travertinó foltok kísérik. Ezen párkánysík körül, a nyugati oldal kivételével, a mésztufa alatt kissé kevert, homokos kavics jelentkezik, amely mindenesetre a régi Duna vizének a hordaléka. Tekintettel arra, hogy a 4—5 méteres hordalékban határozott folyami települést nem figyelhettem meg, ezen Duna-hordalékot jégzajlások által ideszálíított üledéknek tartom. Ezen uralkodóan kvar• cos és ezen kívül a szomszéd hegyekből lemosott triász és eocén kori kőzetekből álló homokos-kavicsos és görgeteges üledékből köröskörül forrásként előtörő vizek jelentkeznek. Ilyen igen szép kis csermely bugyog a déli oldalon a Salgótarjáni agyagbánya oldaláról. Továbbá a keleti oldalon a kis kápolna alatt kb. 130 méternyire a t. sz. f. is tör fel kisebb forrás. Magában a kápolnában is van kis kutacska, amelyben a víz 134.78 mnyire áll az A. t. sz. f. Az egyik forrásnak a fúrási jegyzékben feltüntetett hőmérséklete sem tekinthető a viz természetes hőfokának. A plató nyugati oldalán a Kolostor-utcában is vannak kisebb források, azok azonban, úgy látszik, hogy a kiscelli agyagból jönnek elő. A Mátyáshegyi-út 3. számú ház pincéjében állandóan pincevíz áll, a felszinttől kb. 2 m mélységben, ahol a vízállás 20 és 100 cm között ingadozik. A Mátyáshegyi-út és a Kolostor-utca sarkán mélyesztett, 9.60 m-es fúrásban a víz a lösz alatt 8.40 méterben jelentkezett. A talajvíz szivárgásának iránya itt délkeleti. A travertinó és a pleisztocén kori Duna-hordalék alatt kiscelli agyag telepszik, amely kiemelkedő agyagrögöt itt az erózió pusztító hatásától a travertinó-takairó óvta meg. A kiscelli agyag uralkodó dőlése déli és délkeleti, de a törések mentén a rétegek délnyugatra is elhajoltak. A rajta levő Duna-hordalék és a travertinó rétegei azonban vízszintesek, tehát diszkordánsan települnek a kiscelli agyagra.