Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

'112 Horusitzky Henrik 6. A Csúcshegyi-, Testvérhegyi-, Táborhegyi-, és Remetehegyi-dülő. Az ismertetett hegygerinc északkeleti és keleti lejtőjét foglalja el az alábbiakban ismertetendő terület, amely lejtőt a kiscelli agyag alkotja, helyenként lösszel takarva. A kiscelli agyag itt sokszor leveles elválású, egyes rétegecskéi homokosabbak, sőt homok, illetve homokkő padokkal váltakozó részletek is előfordulnak benne. Sem a minőség, sem a szín tekintetében nem egyenletes, amint ezt a XVII. számú mellékleten látni lehet. A mellékelt ábrákon a számos törés is látható, amely törések következtében az uralkodó dőléstől eltérő dőléseket is észlelhetünk. Ilyen eltérő dőlések főleg a travertinóval fedett rögök közelében fordulnak elő, miután ezek éppen az említett törésvonal mentén helyezkednek el, mint pl. az óbudai régi temetőnél, tőle északra a völgy domboldalán, tovább ugyancsak a Bécsi-út felett és a Solymári völgy jobboldalán. Az utolsó helyen az édesvízi mészkő lösszel van takarva. A travertinó alatt mindenütt várhatunk homokos rétegecskéket, mint a Duna, illetve az Aranyhegyi-patak hordalékát. Ezeken a domblejtőkön is könnyen lehet kútvizeket találni és kisebb forrásokat, amelyek vizüket a travertinó alatti üledékekből nyerik. Az egész domboldalon egyébként a kiscelli agyag az uralkodó, amely a meredekebb hegyoldalakon, a mélyebb útbevágásban és vízmosásokban és a téglavetők gödreiben kerül felszínre. Egyébként lösz fedi a lejtőt, s főleg lejtőtörmelékes lösz. A régi agyaggödrökben, de a meglévőkben is feltöltéses anyaggal találkozunk, amely természetesen nagyon kevert összetételű. Feltűnő sok ezen hegylejtőn az árok, kisebb patakocska, csermely, amelyek elején, de a völgy lankásabb helyein is aránylag sok forrás található. A források levezetésére igen tanulságos módszert találunk a „Bohn"féle téglagyárnál, ahol köröskörül több gyüjtőkút segítségével a bányát majdnem szárazzá tudták tenni. (L. XVIII. számú mellékletet.) Gyakorlati szempontból fontos ismernünk, hogy hány féle eredetű vízzel kell itt számolnunk. A kiscelli agyag szerkezetét és viselkedését a vízzel szemben már több ízben vázoltam. Tudjuk, hogy az agyag felső része sárgás, morzsalékonyabb, mélyebb része szürkés, impermeábilis, tömött agyag, amely a vizet egyáltalán nem ereszti át és végül az is ismeretes, hogy a fedő löszanyag a vizet könnyen bocsátja keresztül. Tehát permeábilis és impermeábilis kőzeteink feküsznek e területen. A csapadékvíz főleg csak a löszön keresztül hatol a vizet át nem bocsátó rétegig, ahol azután a lejtés irányában igyekszik tovább, a térképen látható nyilak irányában. A völgyekben is a lösz alól bugyog a csapadékvíz. Máskép áll a dolog azon víznél, amely a kiscelli komplexumon belül szivárog, ahol homokosabb rétegecskékben mozog. E víz távolabbi eredetű. Minthogy ez a két impermeábilis réteg között mozog, rétegvíz a neve. A rétegvíz a területünkön ott észlelhető, ahol az agyaggödrök feltárása