Hidrológiai Közlöny 1938 (18. évfolyam)

Noszky Jenő dr.: Maros Imre emlékezete - Horusitzky Henrik: Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája

Buda hidrogeológiája 25' a lösz alsó határának közelében vagyunk, mely lösz itt közvetlenül a budai márgára, mint vízzáró fekükőzetre települ. A Naphegy nyugati oldalán sehol sem jelentkezett talajvíz. A keleti oldalon ezzel szemben, ha talajvizet nem is találtunk mindenütt, gyúrható, tehát nedves talajt tártak fel a kutató fúrások, amire az alapozásoknál célszerű tekintettel lenni. A lösz alatt helyenkint jelentkező vörös agyag pleisztocén erdővegetációra vall. Ezeken az üledékeken kívül más pleisztocén üledéket itt nem állapíthattam meg, s feltárások hiányában nem volt megállapítható, hogy a Várhegyi édesvízi mészkő fekiijében levő sajátságos pleisztocén üledékek itt is megvannak-e. Az édesvízi mészkő egyik feltárása, ahol a mai beépítettség mellett is jobban megfigyelhető, a Tigris-utca és Ág-utca találkozása, ahol az útbevágás édesvízi mészkövet tár fel. A hegy tömegét alkotó budai márga a keleti oldalon iankásan déli és délkeleti irányban dől, s erre mozognak a réteglapokon, vagy az egyes porózusabb rétegben a felszínről származó, szivárgó vizek is. Ez a vízmennyiség azonban igen csekély, s nincs adatunk rá, hogy alulról feltörő vizek keverednének itt is a felszínről leszivárgott vizekhez. A szivárgó talajvizek szulfáttartalma nem oly mértékű, hogy erösebb agresszivitásától kellene tartani. A Dezső-utca és Lisznyai-utca között, a Derék-utcában (46. jel. szám), ahol történt kisebb csőrepedés, a szivárgó víz SO

3 tartalma 113.20 mgr/1 volt. A talajelemzések a Tigris-utcában, 107. és 108. számú fúrólyukakból meglehetősen gyengén szulfátos kőzetet mutattak ki. A 107. számú minták tartalmaztak, két mintavétel átlaga szerint, 2.20 méterig, 182.0 vízoldható szulfátot és 563.0 10% sósavval oldható szulfátot; a 108. számú fúrólyukból, 13.50 méterig vett kilenc minta átlaga: vízoldható szulfát 91.5 és 10% sósavval oldható szulfát 1052.1 mgr/kg volt. Az utóbbiban a legnagyobb mennyiség 4.60—9.00 méter mélységig volt. A talajvízben nagyobb szulfátmennyiség volt a Déli vasútnál, 103. sz. fúrásból vett vízben (299.0) és a Koronaőr- és Karácsonyi-utca sarkán mélyeszteti, 104. sz. fúrólyukból merített vízben: 524.1 mgr/kg. Nagyobb szulfátmennyiséget mutattak ki még a 7. sz. jelzésnél, a Döbrentei-utca és Fogas-utca sarkán 443.4 mgr, és a 28. sz. jelzésnél a Kör-utca és az Orbán-utca sarkánál, 342.9 mgr/kg mennyiségben. 3. A Tabán. A Naphegy és a Gellérthegy között fekvő, a Duna felé nyitott katlan a Tabán területe, mely legújabb rendezése, parkírozása után Budapest fürdőváros központjává fejlődik, nemcsak tájképi szépsége, hanem az itt könnyen feltárható bőséges hévvizek következtében is. E területet is budai márga alkotja, melynek rétegei általában Iankásan déli délkeleti irányban dőlnek. Ez a rétegdőlés, ha a Tabánban a fürdőváros fejlődése építkezést tenne szükségessé, azért előnyös, mert a lejtők nem